1940 nyarának első felében a németek és a britek a végső összecsapásra készültek a levegőben, a németek a Brit szigetek invázióját tervezték. Afrikában viszont egy sor kisebb jelentőségű eseményre került sor. Kelet Afrikában az első háborús cselekmény június 13-án történt, amikor 3 olasz Caproni Ca.133 bombázógép jelent meg a kenyai Wajir városa felett, ahol egy rodéziai légi bázist és egy a Király Afrikai Lövészeiből álló egység állomáshelyét bombázták. Ez az akció brit oldalon 4 halottat és 11 sebesültet követelt valamint 2 rodáziai gép megsérült továbbá az üzemanyag raktár is kigyulladt, olasz veszteség nem volt.
Ezt követően a Wajir elleni légitámadások rendszeressé váltak. Június 17-én a rodéziai erők visszavágtak a Király Afrikai Lövészeivel az Olasz Szomália és Kenya határán fekvő El Wak városában lévő olasz egységek ellen, de az olasz erők súlypontja Moyale városánál volt, így ezt követően már erre a városra koncentráltak. Moyale egy határváros, aminek egyik fele a brit gyarmat, Kenyához tartozott, a másik fele pedig az olasz, megszállás alatt lévő Abesszíniához tartozott. A Kenya elleni támadásra az olasz „déli szektor" egyes részei vonultak fel Abesszínia déli részén.
A „déli szektor" parancsnoka Pietro Gazerra tábornok volt. A támadás július 15-én indult, az olaszok kemény harcok árán elfoglalták Moyale Fort Harington nevű városrészét, ami brit fennhatóság alatt állt. Kenya Olasz Szomália és Abesszínia közé beékelődő keskeny részét az olaszok levágták. A hónap végére az olaszok elérték Dabel és Buna településeket, amik nagyjából 100 km-re feküdtek a határtól. Ez volt a legmélyebb pont, amit az olaszok Kenyában elértek, a további hadműveleteket gátolta az utánpótlás akadozása valamint a rossz közlekedési, szállítási és kommunikációs lehetőségek. Mussolini egész Kenyára igényt tartott, de Hitler szeretett volna egy darabot megkapni a terület déli részéből és Nairobit, a fővárost. Hitler egy német gyarmatot akart alapítani, ami a német „Mittelafrika" alapja lett volna.
A hadjárat végével a kenyai műveletek nagyrészt befejeződtek, már csak felderítő hadmozdulatokra került sor, valamint ősszel pár kisebb csetepatéra a Rudolf-tó környékén. A következő év első napjaiban megindult nagy brit ellentámadásoknak az olaszok délen sehol sem tudtak ellenállni, folyton a következő folyóhoz vagy védőálláshoz vonultak vissza, helyzetüket tovább rontotta, hogy rengeteg helyben toborzott katonájuk dezertált. Délen sehol sem folytak olyan elhúzódó harcok, mint Eritreában.
Írta: Veres Marcell Vencel (marcell1995)
