"Előbb vagy utóbb, de mindenki megtudja az igazságot arról a maroknyi gonosztevőről, akik a varsói kalandot kieszelték, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Ezek az emberek, kihasználva a varsóiak hiszékenységét, sok embert dobtak csaknem fegyvertelenül a német ágyúk, harckocsik és repülőgépek tüzébe" - írta Sztálin Churchillnek és Rooseveltnek 1944. augusztus 22-én.
A szovjet diktátor az akkor 1944. augusztus 1-jén kezdődött varsói felkelést minősítette „kalandnak”, a „maroknyi gonosztevő” kifejezés pedig a földalatti lengyel állam vezetőire vonatkozott.
A Honi Hadsereg vezérkarának célja a felkelés kirobbantásával világos volt: a szuverén és legitim lengyel állam nevében óhajtották felszabadítani a fővárost, még mielőtt a Vörös Hadsereg foglalná el azt. A katonailag nem volt kellően előkészített akció során a Honi Hadsereg közel 50 ezer katonája kifejezetten gyenge fegyverzet birtokában, nyugati és szovjet segítség nélkül nézett szembe a kitűnően felszerelt német egységekkel.
Sztálin rájött arra, hogy számára rendkívül előnyös, ha a „piszkos munkát”, a polgári Lengyelország végső ellenállásának felszámolását a németek végzik el helyette, de a brit és az amerikai vezetés is előbbre helyezte a Moszkvával való jó viszony ápolását lengyel szövetségesei sorsánál. Az angol sajtó sokáig hallgatott a felkelésről, augusztus folyamán pedig egyetlen hivatalos közlemény sem jelent meg erről Londonban vagy Washingtonban. A nyugati élelmiszer- és lőszersegélyek hatékony célba juttatását a szovjetek akadályozták meg.
A Honi Hadsereg katonái végül 63 napi hősies küzdelem után, 1944. október 2-án kapituláltak. Lengyel részről 21 ezerre tehető az elesettek és eltűntek, 5 ezerre a sebesültek, és 16 ezerre a hadifoglyok száma. Mintegy 180-200 ezer civil vesztette életét. A kapituláció után a speciális egységek Hitler parancsára a kevés megmaradt épületet is a levegőbe röpítették. Varsó négyötöde elpusztult. Szinte teljesen eltörölték a föld színéről.
Forrás: Múlt-kor.hu
