(1891-1966)
(1930-ig Vetter.) Altábornagy, híres katonacsalád sarja. 1912-ben avatták hadnaggyá. Harcolt az első világháborúban, 1918-ban olasz fogságba esett. Hazatérte után vezérkari és csapatszolgálatot is ellátott, 1937-39-ben a szegedi 5. vegyesdandár vezérkari főnöke volt. 1941. januárjától dandárparancsnok, részt vett a Szovjetunió elleni hadjárat elsõ szakaszában. 1942 őszén hazatért, és átvette az 1. lovashadosztály parancsnokságát. 1944 márciusában mozgósította csapatait a németek ellen, de felettesei leállították intézkedéseit. Ezután Varsó környékén harcolt egységeivel, de német nyomásra leváltották. Augusztus végén a kormányzó főhadsegéde lett. A kiugrási kísérlet után (mivel Horthy bizalmasának számított) a németek õrízetbe vették, késõbb átadták a nyilasoknak, akik lefokozták, és bíróság elé akarták állítani, de a tárgyalásra már nem került sor. Egy éves amerikai fogság után 1946-ban tért haza. Nyugdíjazása után 1950-ben a kommunisták letartóztatták. Koholt vádak alapján 10 évi börtönre ítélték, 1956-ban kegyelemből szabadlábra helyezték.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
