(1889-1976)
Huszár- majd páncélostiszt, vezérezredes. 1901-ben lett hivatásos tiszt. Harcolt az első világháborúban, majd a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében is. 1923-ban, miután elvégezte a hadiakadémiát, a vezérkarhoz került. Ezt követően csapatszolgálatot és diplomáciai feladatokat is ellátott, de tanított is. 1938-tól dandárparancsnok. 1941 őszétől a 2. páncélos hadosztály parancsnoka, majd 1942 áprilisától ezzel párhuzamosan az I. páncélos hadtestet is vezeti, de mivel rövidesen a frontra vonul az 1. páncélos hadtesttel, ezt a posztot átmenetileg helyettesítéssel töltötték be. Hazatérte után 1942 novemberétől a IX. hadtest, majd az ebből 1944 augusztusában megalakult 2. hadsereg parancsnoka. A nyilas hatalomátvételt követően a németek letartóztatták, később a nyilasok 15 évi fegyházra ítélték. 1945-ben megszökött a fogságból, ám ezután a szovjetek internálták. A magyar kommunisták is elítélték koholt vádak alapján, előbb halálra, majd 15 évi börtönre. 1956-ban szabadult, majd nyugatra távozott, ahol az emigráció egyik vezetője volt. Londonban hunyt el 1976-ban. Õ adta ki és rendezte sajtó alá a Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt című 3 kötetes művet.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
