(1897-1984)
Német tábornok. 1914-ben lépett be a hadseregbe, végigharcolta az első világháborút. Jobbára vezérkari pozíciókat töltött be, igen képzett, művelt tisztnek számított, történelemből doktorátust is szerzett. 1940 júniusától előbb Párizs, később Franciaország parancsnokának vezérkari főnöke. 1942-43-ban az orosz frontra került, ahol olyan kiváló teljesítményt nyújtott, hogy megkapta a lovagkeresztet. 1944 tavaszán visszatért Franciaországba, Rommel kérésére a B hadseregcsoport vezérkari főnökévé nevezték ki. A szövetségesek partraszállásakor kissé későn reagált, az elsõ támadásokat csak elterelő hadmozdulatnak hitte, csak 9 óra tájban értesítette az éppen Németországban tartózkodó Rommelt. Tudott a Stauffenberg-féle Hitler-ellenes összeesküvésről, bár valószínűleg nem volt olyan jelentős szerepe benne, mint azt a háború utáni visszaemlékezéseiben állította. 1944 szeptemberében letartóztatták. Elkerülte a kivégzést, de 1944 tavaszáig börtönben maradt, a franciák szabadították ki. A háborút követően jelentős posztokat töltött be a német hadseregben és a NATO-nál is.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
