(1890-1968)
Katonatiszt, diplomata. Az ír származású hivatásos katona vezérkari iskolát és hadiakadémiát is végzett. Harcolt az első világháborúban, majd katonai attasé volt Londonban és Washingtonban, később ismét csapatszolgálatot teljesített. Egységeivel részt vett a felvidéki és a délvidéki bevonulásban is. A Don menti harcokban a III. hadtest parancsnoka. A súlyos helyzetben 1943. február 1-én példa nélküli parancsában feloszlatta hadtestét. Röviddel később fogságba esett, mindkét lábát amputálni kellett. Hazatérte után koholt vádak alapján halálra ítélték, de ezt előbb életfogytiglanra, majd 12 évi börtönre enyhítették. 1956-ban szabadult. Halála (1968) után, 1989-ben rehabilitálták. Emlékiratai 1990-ben jelentek meg.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
