(1887-1946)
(Eredetileg Knausz / Knauz.) Katonatiszt, a Honvéd Vezérkar főnöke. Harcolt az első világháborúban, majd a minisztériumba került. 1919-ben tagja volt a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító csoportjának. Később többféle tiszti beosztásban szolgált, többek között a Ludovika Akadémián. 1941-ben a Szovjetunió ellen vonuló Kárpát-csoport parancsnoka, szeptembertől vezérkari főnök. Igyekszik meggátolni további magyar csapatok frontra való kiszállítását. 1944-ben német nyomásra menesztik. Hadbíróság elé kerül, ahol felmentik, de a nyilasok Sopronkőhidára viszik. A háború után az újvidéki razzia állítólagos támogatása miatt előbb 10 évre, majd életfogytiglanra ítélik. Ismeretlen körülmények között átadják a jugoszláv hatóságoknak, akik halálra ítélik és kivégzik. A magyar Legfelsőbb Bíróság 1994-ben az ellene itthon hozott ítéletet hatályon kívül helyezi, a vádak alól felmenti.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
