(1885-1966)
Amerikai tengernagy. Az első világháborúban a tengeralattjárós fegyvernem vezérkari főnöke volt. A Pearl Harbor elleni támadás után 1941-45 között a csendes-óceáni amerikai flotta főparancsnoka. Első feladata a romokban heverő bázis védelmének megerősítése és a szárazfölddel való kommunikáció helyreállítása volt. Később döntő szerepet játszott az amerikai tengerészet moráljának helyreállításában. Kiváló stratégaként és tehetséges vezetőként ő koordinálta az amerikai flotta tevékenységét a Midway-szigeteknél aratott győzelem során, mely fordulópontot jelentett a Japán elleni háborúban. Ezt követően a híres "békaugrás"-hadviselést folytatta, melynek során mielőtt megtámadta volna a fontos ellenséges bázisokat, előbb elvágta azokat az utánpótlástól. MacArthur tábornokkal ellentétben úgy vélte, hogy a csendes-óceáni hadszíntéren a haditengerészetnek nagyobb szerepet kell kapnia, mint a szárazföldi haderőnek. A harcok utolsó fázisában a két ellentétes érvet hangoztató startéga együttműködve harcolt, és tervezte a Japán elleni inváziót. 1945. szeptember 2-án amerikai részről mindketten aláírói voltak a japán kapitulációs okmánynak.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
