(1900-1976)Szovjet marsall, a légierõ fõparancsnoka a honvédõ háború során. 1919-ben lépett be a Vörös Hadseregbe, harcolt a polgárháborúban. 1930-ban végezte el a katonai akadémiát. 1938 és 1940 között a leningrádi légierõk vezérkari fõnöke, közben 1939-40-ben a karéliai front légierejének vezérkari fõnöke a szovjet-finn háborúban. Miután a német támadást követõen a szovjet légierõ súlyos veszteségeket szenvedett, Sztálin õt bízta meg annak újjászervezésével. 1942-tõl 1946-ig volt a légierõ fõparancsnoka, egyben a honvédelmi népbiztos helyettese. Részt vett a Sztavka megbeszélésein, és több hadmûvelet során irányította a repülõket. Így kivette a részét a sztálingrádi, a kurszki, a belorussziai és königsbergi hadmûveletekbõl, a mandzsúriai hadjáratból is. 1946-ban letartóztatták, és 15 évi kényszermunkára ítélték. Sztálin halála után kiszabadult, 1953 és 1956 között a stratégiai légierõ parancsnoka volt.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
