(1880-1964)
Amerikai tábornok. Harcolt az első világháborúban, majd West Pointban tanított. 1930 és 1935 között a hadsereg vezérkari főnöke volt, 1935-től 1937-es nyugalomba vonulásáig a Fülöp-szigeteken irányította a hadsereg megszervezését. Az USA hadbalépése előtt nem sokkal visszahívták. 1941-42-ben a távol-keleti amerikai erők főparancsnoka volt. Ebben az időszakban a Fülöp-szigeteken mesteri visszavonulásával jelentősen hátráltatta a támadó japán túlerő előretörését. 1942 márciusától a Csendes-óceán délnyugati térségében állomásozó szövetséges erők parancsnoka. Ambíciózus terveinek nem kedvezett az az elv, miszerint az USA Németországot tekintette elsődleges ellenfelének. Nagyban kellett támaszkodnia a King és Nimitz álatal irányított haditengerészetre. 1942-43-ban több fontos támaszpontot sikerült visszafoglalniuk. 1944-45-ben MacArthur irányította a Fülöp-szigetek visszahódítását. 1945. szeptember 2-án a Missouri csatahajó fedélzetén ő fogadta el a szövetségesek nevében Japán kapitulációját. 1945 és 1950 között a Japánban állomásozó amerikai erők parancsnoka volt. 1950-ben a Koreában harcoló ENSZ csapatokat irányította, ám 1951 áprilisában Truman elnök menesztette. Kiváló katona volt, de lobbanékony viselkedésével sok ellenséget szerzett magának.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
