(1898-1967)
A Szovjetunió marsallja. Az első világháborúban az orosz cári hadsereg, 1919-től a Vörös Hadsereg katonája. A spanyol polgárháborúban katonai tanácsadó. 1941-ben a 6. hadsereg, 1942-ben a déli front parancsnoka. Sztálingrádnál meghiúsította Manstein felmentő kísérletét. 1943-44-ben a délkeleti, majd a 3. ukrán front irányítójaként részt vett az ukrajnai harcokban. 1944-ben a 2. ukrán front élére került, a iasi-kisinyovi hadműveletben a Tolbuhin vezette 3. ukrán fronttal együttműködve nagy győzelmet arattak, mindkettejüket marsallá léptették elő. 1944 második felétõl Magyarországon harcolt, sikerrel vívta meg a debreceni csatát, később Budapest ostromának irányítója. Ezután elfoglalta Szlovákiát, 1945 júliusa és szeptembere között pedig Mandzsúriában harcolt a japánok ellen. A háború után a távol-keleti csapatok főparancsnoka, 1956-57-ben rövid ideig a szárazföldi erők vezetője, 1957-67 között honvédelmi miniszter.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
