(1897-1968)
A Szovjetunió marsallja. 1917-ben belépett a pártba, a következő évtől mint politikai tiszt szolgált a Vörös Hadseregben. 1921-ben elvégezte a katonai akadémiát. Részt vett a spanyol polgárháború harcaiban. A szovjet-finn háború során a Mannerheim-vonalat áttörő 7. hadsereg parancsnoka. 1940-tõl vezérkari fõnök, de nem sokkal a német támadás után Zsukov váltotta fel ezen a poszton. 1941-től népbiztoshelyettes. Ettől az évtől 1944-ig a volhovi front parancsnokaként Leningrádot védi, nagy szerepe volt abban, hogy 1941 decemberében a szovjetek meg tudták tartani az ellátást biztosító utánpótlási folyosót. 1944 februárjától a karéliai front vezetője, csapatai verték ki Finnországból a németeket. Nem volt jó kapcsolata Sztálinnal, de 1945-ben mégis megkapta az 1. távol-keleti front parancsnokságát, s a háború végén elfoglalta Mandzsúriát és Korea északi részét. A háború után több katonai körzet parancsnoka is volt.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
