(1882-1946)
Német tábornagy. Hivatásos katona volt. Az első világháborúban tüzértisztként szolgált, és súlyosan megsebesült. A háború után is a hadseregnél maradt. 1938-ban Blomberg bukását követően, miután a főparancsnoki tisztet magának tartotta meg, Hitler kinevezte a német véderő-főparancsnokság (OKW) főnökének, mely posztot a második világháború végéig betöltötte. Hitler utasításait mindig, minden körülmények között végrehajtotta, ezért kapta a Lakaitel (lakai=lakáj) gúnynevet. Bár Keitel volt a felelős a stratégiai döntések meghozataláért, nem tudott ellentmondani a Führernek, így az OKW-nál az érdemi munkát inkább Jodl végezte. Keitel több olyan utasítást adott ki, melyben kegyetlen bánásmódra adott parancsot hadifoglyokkal vagy a polgári lakossággal szemben. Később azzal védekezett, hogy csak formai okokból került neve az iratokra, a döntéseket nem õ hozta. Ő írta alá a német kapitulációs okmányt 1945. május 8-án. A nürnbergi per során háborús bűnök miatt halálra ítélték, és 1946. október 16-án felakasztották.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
