(1888-1954) Német tábornok. Édesapja a porosz hadsereg tábornoka volt, õ maga 1908-tól hivatásos katona. Részt vett az elsõ világháborúban. A harmincas évektõl a szállítás és a gépesített hadviselés kérdéseivel foglalkozott. 1938-tól a gépesített páncéloscsapatok főparancsnoka. A páncélos hadviselés kiváló szakértője, a villámháborús harcmodor feltétlen híve. Részt vett Lengyelország 1939-es lerohanásában, majd a Kleist alá tartozó 19. páncélos hadtest élén az 1940-es nyugati hadjáratban, 1941-ben pedig a 2. páncéloshadsereg vezetõjeként a Szovjetunió megtámadásában. A Moszkva elleni hadművelet kudarca után Hitler leváltotta, de 1943-ban a páncéloscsapatok főfelügyelője lett. Reformokat vezetett be, és átszervezte az egységeket. Az 1944. július 21-i Hitler elleni merénylet után Zeitzler utódaként a szárazföldi erők vezérkari főnöke lett, ebben a minõségében számtalanszor összetűzésbe került a Führer-rel. A háború vége előtt minden tisztségéből felmentették.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
