(1890-1946)
Politikus,
közhivatalnok, magyar királyi miniszterelnök Pályáját a Vallás- és
Közoktatásügyi Minisztériumban kezdi 1913-ban. 1922. februártól a
Külügyminisztérium sajtó osztály munkatársa, 1926-tól vezetője. Gyors
felfogóképesség, nagy szellemi teljesítőképesség jellemzi,
tehetségének tudatában azonban nemegyszer hoz elhamarkodott döntést.
Gondolkodásban sógorához, Gömbös Gyulához áll közel. 1941. febr.
4-én, gróf Csáky István halála után kerül a bukaresti követség éléről
a külügyminiszter székbe. Gróf Teleki Pál miniszterelnök
öngyilkossága napján, ápr. 3-án Horthy Miklós miniszterelnökké nevezi
ki. 1942. márc. 7-én a kormányzó lemondatja. Kormányfői megbízatásának
szűk egy esztendeje alatt Magyarország három nagyhatalommal, a
Szovjetunióval, Nagy-Britanniával és az USA-val kerül hadiállapotba.
Az országot olyan háborúba viszi bele, amelyhez nem fűződik nemzeti
érdek. A háborúból való távolmaradás igen nagy erőfeszítést és
kiemelkedő államférfiúi kvalitást kívánt volna. A sorsdöntő 1941.
áprilisi, majd júniusi, végül decemberi napokban meg sem kísérelte
a hosszú távon katasztrófához vezető lépések elkerülését vagy legalább
elodázását. A háború végén Svájcba menekül, onnan kitoloncolják.
A népbíróság 1945 végén golyó általi halálra ítéli. Kivégezték.
