(1900-1945?)
Német politikus. Az első világháborúban közlegényként harcolt. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosság előkészítésében. Az 1924-es tárgyaláson egyik vádlottársa Rudolf Höss volt, aki később Auschwitz parancsnoka lett. Bormannt 1 évi börtönre ítélték, de beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. 1927-ben belépett a náci pártba. Később Rudolf Hess titkára lett. Főnöke Angliába repüléséig (1941) jelentéktelen figurának számított, azután viszont gyorsan ívelt felfelé karrierje. A pártkancellária titkára lett, a háború végén Hitler titkára. A Führer belső köréhez tartozott, de többnyire a háttérből, "szürke eminenciásként" irányította az eseményeket. 1945. május 1-én megpróbált kitörni az oroszok által már közvetlenül fenyegetett berlini bunkerből. Ezután ellentmondásos hírek vannak sorsáról. Egyesek tudni vélték, hogy külföldre szökött, mások szerint elesett a kitörési kísérlet közben. Egy Berlinben 1972-ben talált csontváz alapján hivatalosan holttá nyilvánították, de sorsával kapcsolatban sokakban megmaradtak a kételyek. A nürnbergi per során távollétében halálra ítélték.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
{mosframe https://masodikvh.hu/images/stories/bibl/had.html,100%,65}
