Meghitt beszélgetéseink során hiába is kerestem a találó szavakat,
mely visszaadhatná Neked, mi mindent tanultam és kaptam Tőled
útravalóul, míg emberré lettem. S nekem, kinek nem barátai a szavak,
értelmet nyertek olyan fogalmak, mint jóság, emberség, tisztesség, derű,
bátorság, erény, szeretet, minden az életben, ami oly nagyszerű. És
rájöttem, hogy ez mind Te vagy Nekem.
A legizgalmasabb élményeim Veled, mikor arról meséltél, ami a Te
életedben volt meghatározó. Párhuzamot vontam, s rájöttem, ezáltal
tanultam meg igazán mindent. Amíg én kisgyerekként gyakran játszhattam
Veled, pár évtizeddel korábban Te gyermekként már szorgos munkáséveidet
élted. Miközben én gondtalanul e sorokat írhatom, a Te ifjú éveid
emlékein a háború hagyott nyomot.
Mikor mesélsz nekem, a történetek képzeletemben életre kelnek. Ahogyan
bevonultál, szolgáltál, harcoltál a Hunyadi SS hadosztályban, „új
fegyverrel az ősi földért”. Büszkeség és hála tölti el lelkemet, büszke
vagyok Rád, drága Nagyapám.
Önként vállaltad a harcot a magyar katonákkal, megsérültél és végül
lábadoztál a landshuti kórházban. A nehéz évek ellenére szíved oda
mindig visszahúzott. Remélem, e kisvárosba tett pár hónappal ezelőtti
közös utazásunkkal valóra válthattam vágyadat: leróhattad tiszteleted
elhunyt bajtársaid előtt, emlékezhettél rájuk.
Úgy éreztem, ez nem lesz így elég, és szeretetemet és tiszteletemet,
amit soha nem tudtam kifejezni másként, e könyvben adom át Neked. Így
szeretnék emléket állítani a Hunyadi SS hadosztály katonáinak tettei
előtt, s eközben mondok hálát Neked.
És végül, hogy megőrizzük azok emlékét, akik Veled együtt életüket tették kockára értünk, amit az elmesélésed alapján papírra vetettem, egy emlékmotoron, képekben, az utókor számára meg is örökítettem.
Fogadd e könyvet sok-sok szeretettel!
Unokád: Endre
