Ezt a remek II. világháborús FPS-t a Gearbox Software készítette, és az Ubisoft dobta piacra. E csapat orientált játék valós eseményeken alapszik!
Légideszantosnak lenni nem könnyű. Ellenséges repülők, légvédelmi ütegek nehezítik az utazást, ráadásul földet is kell érni valahogy. Hosszú kiképzés kell e műfaj megtanulásához, és beton idegzetek a második világháborúhoz. Matt Baker egy egyszerű fiatal, aki legjobb barátjával, George kíséretében lépett be a hadseregbe. Matt hamar előléptetést érdemel ki, így szakaszvezetővé válik. Itt lépünk be mi a képbe. A híres D-napon a 101.-es légi hadosztály tagjaként leugrunk az ellenség arcvonala mögé, de ahogyan ez a valóságban is történt azon a napon, szétszóródunk. Bár aránylag sikeresen megtaláljuk egymást, az ellenséges vonalak mögött nehéz a túlélés. Nem telik el pár nap se, és csak egy maroknyian maradunk. Szakaszvezetőként a játék elején egy embert irányíthatunk, majd egy három fős tüzelő csapatot (majd kitérek miért fontos ez), aztán egy tüzelő csapat, és egy tank, aztán egy tüzelő és egy támadó csapat. Mivel a második világháborúban járunk, ahol nem voltak szuper katonák, csak hadseregek, így ez egy rendkívül csapat orientált játék. Egy megszokott Call of duty, vagy egy Medal of Honor össze sem hasonlítható vele. A nagyszabású csatákat felejtsük el, a folyamatosan utánunk futó csapattársakról is mondjunk le. Inkább a Medal of Honorhoz hasonló, csapattal szedd szét a japcsikat taktika érvényesül, ám a másik fronton járunk. Szanitéc nincs, medkit nincs, egymásra vagyunk utalva. A stratégiai tudás itt létfontosságú, döntéseinknek pedig komoly ára van. Ha egy társunk meghal, ugyan nem befolyásolja a játékot, de az adott pályát nagyon is. Társak nélkül jobb, ha újrakezdjük a legutolsó ellenőrzőponttól, akár magát a pályát. Bár nem egyszer volt rá példa, hogy sikeresen végig Ramboztam egy adott pályaszakaszt, de a társak mindig jól jönnek.
A játék nagyon az összedolgozásra alapul, úgyhogy nem árt tudni egy-két dolgot a győzelemhez. Ahogy említettem, két csapatot is irányíthatunk. A tüzelő csapat állandó tűz alatt tartja az ellenséget, így azok fedezék mögé bújnak, és nem viszonozzák az ólommennyiséget. A támadó csapat eközben megtámadhatja, bekerítheti, és megsemmisítheti a fedezék mögött bújó, beszart németeket. Nem kell elkeseredni, ha nincs mindkét csapat az irányításunk alatt, akkor bárkivel is vagyunk, az is tűz alatt tarthatja a fricceket, és magunk ostromolhatjuk meg fedezéküket. A tankkal ez teljesen máshogy zajlik. Egy maga jó mindkét csapat feladatának elvégzésére. Felmászhatunk a járműre, és akár mi magunk is lövöldözhetünk a gépágyúval. Egy harckocsi nagyon hatásos, mert ahogy mondtam, minden feladatra alkalmas. Akadályokat lökhet el az útból, gépágyúival tűz alatt tartja az ellenséget, lövegével pedig apró cafatokra szaggatja a szürke ruhásokat. Elnézést. Jöjjenek a negatívumok. Nincsenek cafatok! Aki felrobban, az csak arrébb repül, mintha legalább vér lenne. A másik nagyon idegesítő dolog, a tank fordulása. Mégis milyen tank képes egy helyben 360fokos kört tenni? Egy se! Legalábbis a második világháborúban erre nem volt példa, a mai technikával is elég nehéz. a targonca, az képes megfordulni, de egy tigris tank nem. Istenem, hányszor döglöttem én meg emiatt a hiba miatt. Egyébként, ha végre sikerült a tank mögé menni egy gránátot bedobva meg is oldhatjuk problémáinkat, de akár egy páncélököllel ki is lőhetjük. Egy harmadik negatívum: ismétlődnek a tereptárgyak. Úton-útfélen állandóan ugyanolyan fatörzsekbe botlunk, stb. stb. Vannak piszokidegesítő dolgok, és nagyon jó dolgok, csak ajánlani tudom, de azért némi idegrendszer kell néhány dolog elviseléséhez.
A grafika 2005-höz képest nem valami szép, de láttam már rosszabbat is. Játékélménye a csúcson van, ugyanis rendkívül jó átadják a háború hangulatát. Mivel a kezünk mozog, nehéz célra tartani, a puska is rúg, így sokat kell szenvedni, mire le tudunk lőni egy fedezék mögül röhögő friccet. A csaták hangulatosak, bár nem nagyszabásúak, mégis intenzívek.
Írta: Metzger
