Akinek elege van a túl könnyű stratégai játékokból, és egy igazán kemény RTS-re vágyik, ahol egy másodpercnyi kihagyás, vagy egy apró hiba a véget jelenti, azoknak mindenképpen érdemes kipróbálni az új Men of War-játékot.
A Men of War-sorozat méltán híres arról, hogy elképesztő realizmusával kemény kihívás elé állítja a legtapasztaltabb stratégákat is. A DigitalMindSoft most úgy döntött, hogy még egyszer, utoljára, elvisznek minket a második világháború csatatereire, ám ezúttal a tőlük megszokottól teljesen eltérő módon. Így született meg a Men of War: Assault Squad, ami egy csakis digitális úton terjesztett, standalone kiegészítő, mely nagy hangsúlyt fektet a gyalogságra, és főleg az egymás elleni multiplayer élményre épít.
Éppen ezért single kampány nincs, csupán egy vagon skirmish egymás után fűzve, melyek igyekeznek megtanítani, vagy feleleveníteni a játékmenet csínját-bínját. Aki már játszott egy Men of War játékkal, annak leginkább csak a különböző stratégiai pontok elfoglalása, és az értük kapott pontok jelenthetnek újdonságot. Úgy kell ezt elképzelni, mint mondjuk amit a Company of Heroes-ban, vagy éppen a W40k: Dawn of War-ban láthattunk. A pontok elfoglalása és megtartása folyamatosan "költőpénzt" generál, amiből új egységeket hívhatunk a csatatérre.
Részletkérdés
Azok viszont, akik még nem találkoztak MoW játékkal, nos, ők kössék fel a gatyájukat, mert nem a szokásos "bal egérgomb lenyomásával kiválasztod az egységet, jobbal utasítod" szintű tutorial vár rájuk. Ó, nem! Mondjuk úgy, hogy egy teljesen új nyelvet kell megtanulnia annak, aki először veti magát ezekbe a csatákba. A játék annyira komplex, olyan sok apróságnak van kihatása szinte mindenre, hogy egyetlen gyalogosunk irányításának elsajátítása is kihívás lesz, szóval tessék belegondolni, milyen nehéz egyszerre harmincat mozgatni, 3 fronton, folyamatos ellenséges támadás közepette.
Minden egyes katonánknak saját neve van, irányíthatjuk őket osztagban, vagy egyedül. Fedezékbe bújhatnak, tudnak guggolni, kúszni, mindegyikük külön lép szinteket, és saját inventory-val rendelkeznek. Bizony, itt ugyanis minden egységünk adott mennyiségű felszereléssel kezd, tehát elfogyhat a lőszer, vagy éppen a benzin. Mindkét eset megoldására rendelhetünk ellátó járművet, de a skulót az elhullott emberektől is összeszedhetjük. Ahogy egyébként a fegyverüket, a gránátjaikat, az orvosi csomagjukat és még a sisakjukat is.
A járművek terén is minden a legapróbb részletekig lett lemodellezve, minden alkatrészük külön tönkretehető, sőt még a legénység egyes tagjai is külön-külön megölhetők. Ha esetleg egy páncélosunk megadná magát, akkor az irányítószemélyzetnek van esélye kiugrani, így újabb három, egyáltalán nem névtelen harcost kapunk.
A belbecshez tartozó külcsín
Persze azért a legapróbb részletekre kiterjedő realitás sem tehet élvezetessé valamit, ami elképesztően ronda. Szerencsére az Assault Squad megfelel a kor követelményeinek. A különböző robbanások, füst és lángeffektek nagyon el vannak találva, a környezeten bőven meglátszik, hogy ott jártunk, és maguk az egységek is jól festenek; noha aki keres, az találhat ennél szebb játékot.
A hanghatások terén sem vall szégyent az Assault Squad. A csapatok természetesen saját nyelvükön szólongatnak, a fegyverek ropogása hallójáratokat gyönyörködtető, és bizony-bizony a tüzérségi csapás hangjai is pont olyan rémisztően jelenítik meg a tömeges pusztulást, ahogy azt kell. A golyók különböző hangokat adnak ki, ha különböző felületeknek csapódnak, és még sorolhatnám, de legyen elég annyi, hogy érdemes felcsavarni a hangerőt.
Multi a lelke mindennek
A többjátékos mód érdekes jelenség, ugyanis lehet sokkal könnyebb, de akár sokkal nehezebb is, mint a gép ellen folytatott küzdelem. Négy különböző játékmód áll a játékosok rendelkezésére. Az Assault Zones a klasszikus területfoglalós móka, a Combat során nincsenek területek és mindenki rögtön lehívhatja a legerősebb egységeket (az elpusztított ellenségekért jár a pont), a Skirmish-ben a gép ellen lehet összefogni, a Frontlines-ban pedig az egyik oldal védekezik, aztán a következő körben már ő támad.
Minden mód 2-12 emberrel játszható. A csaták során nagy figyelmet kell fordítani az esetleges szövetségeseinkre, és eldönthetjük, hogy bevetjük-e magunkat a küzdelem hevébe, vagy mondjuk tüzérséget rendelünk magunknak és támogatjuk a többieket, esetleg kikerüljük az ütközetet és igyekszünk áttörni az ellenség egy-egy gyengébb pontján. Bázisépítés helyett pedig egy kis menüből választhatjuk ki menet közben, hogy éppen milyen egységet hívunk a harcmezőre. A stratégai pontok, vagy megölt ellenségek után járó pontokat a gép automatikusan kiosztja a játékosok között, előnyben részesítve azokat, akiknek nagyobb szüksége van az erősítésre.
A pályák elég változatosak, és szerencsére akad belőlük bőven. Az egyes oldalak között én nem fedeztem fel olyan égbekiáltó különbségeket, szóval gyakorlatilag mindegy kit választunk, nem amiatt fogunk hátrányba kerülni, hogy esetleg rossz oldalra álltunk volna.
Mi maradt a végére?
Próbáltam rossz dolgokat keresni az Assault Squad-ban, de az igazság az, hogy amivel kötekedni tudnék az végül nem is igazán hiba. Mondhatnám, hogy bődületesen nehéz, hosszú folyamat megtanulni, és hogy szinte garantáltan belefutunk majd pár betonfalba a multis csaták közepette, de ezt mind szándékosan alakították így a fejlesztők, és sosem mondták, hogy valami másra számítsunk.
Nem lesz egy legendás játék, sőt, valószínűleg a sorozatban sem lesz olyan hű de nagy szerepe, de végtére is egy kiegészítő, annak pedig kifejezetten jó. Ajánlani viszont csak tényleg azoknak tudom, akik szeretik a kihívást, a kemény stratégiai játékokat és birkatürelmük van.
Forrás: theSOURCE
