2009. szeptember 6-án első ízben rendezték meg a második világháborús
Gyergyó vidéki veteránok találkozóját. A rendezvénynek Gyergyóremete
adott otthont, a programot azonban minden környező önkormányzat
támogatta.
A Balás Gábor Művelődési Ház színpadára vasárnap délutánra mintegy
hatvan veterán gyűlt össze: Gyergyóújfalu, Gyergyóremete,
Gyergyószentmiklós, Gyergyóditró, Gyergyócsomafalva, Gyergyóalfalu és
Gyergyószárhegy településekről, akik között a legidősebb személy a 94
éves Blénessy Jenő (27. székely könnyű hadosztály) zászlós volt, akit a
román hadsereg 2008-ban nyugalmazott őrnagyi rangra emelt. A rendezvény
moderátora Nagy József volt, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem
történelem szakos mesterképzős hallgatója, aki hőstettként értékelte a
jelenlévők kitartását, hiszen 85-90 évesen az ember nem mindennap jár
el rendezvényekre.
Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere megnyitó beszédében örömét fejezte ki a nagyszerű kezdeményezést méltatva, továbbá remélte, hogy hagyományteremtő szándék is vezérli a szervezőket: „három generáció nőtt fel a második világháború óta, de még mindig feltáratlan, mi történt önökkel a harcok viharában”. A megnyitó után a 21. határvadász-zászlóalj indulója következett: az 1940-1944 között Gyergyó helyi alakulataként szolgáló egység a Békás- és Tölgyesi-szorosokat zárta le. A „Gyergyótölgyes kellős közepében van egy nagy kaszárnya…” kezdetű katonanótát a jelenlévő húsznál is több határvadász máig nem felejtette el.
Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere megnyitó beszédében örömét fejezte ki a nagyszerű kezdeményezést méltatva, továbbá remélte, hogy hagyományteremtő szándék is vezérli a szervezőket: „három generáció nőtt fel a második világháború óta, de még mindig feltáratlan, mi történt önökkel a harcok viharában”. A megnyitó után a 21. határvadász-zászlóalj indulója következett: az 1940-1944 között Gyergyó helyi alakulataként szolgáló egység a Békás- és Tölgyesi-szorosokat zárta le. A „Gyergyótölgyes kellős közepében van egy nagy kaszárnya…” kezdetű katonanótát a jelenlévő húsznál is több határvadász máig nem felejtette el.
A közel másfél órás bemutatkozáson minden veterán röviden előadta, hogy
hol szolgált és milyen honvéd alakulatban. Volt, aki puma
vadászrepülőgép szerelőként töltötte katona éveit Kaposváron (Bencze
Géza, Gyergyószentmiklós), mások éppen fegyvermesterek voltak a 21/3.
határvadász-erődszázadnál Gyergyóborszékon (Portik Dobos Dezső,
Gyergyóremete). Többen voltak, akik ugyanabból az alakulatból jöttek,
viszont rég nem látták egymást, ami könnyes pillanatokhoz vezetett az
egymásra ismerő bajtársak között.
Vass Dezső szakaszvezető, a 21/2. század csapatcsendőre Bakos Sámuel bajtársát kereste: a „hol vagy Sami?” kérdésre vagy inkább kiáltásra a zömök Sámuel bácsi jelezte jelenlétét. Dezső bácsi ezután kijelentette: „most mondja el, milyen komisz voltam, ha valakinek kifogása van ellenem”. Bencze Géza, aki Linz mellett 1945 tavaszán esett amerikai fogságba, kijelentette: „máig sem szégyellem, hogy mindvégig kitartottunk”.
Volt azonban volt, aki másképp vélekedett: „a győzelmeinkkel nincs mit dicsekedni, csak annyit értünk el, hogy Romániát idecsatolták Erdélyhez”. A szomorú emlékek sorában az egyik volt honvéd elmesélte, hogy családjából négyen harcoltak a magyar hadseregben és édesapja mellette halt meg. Szóba került a szomorú hadifogság élménye is: „úgy elvittek, mint a kártékony macskát, aztán Sztálin Jóska vendégszeretetét élveztem 1948-ig az orosz paradicsomban”.
A bemutatkozás után a résztvevők az 1940. szeptember 10-i gyergyószentmiklósi bevonulás archív filmfelvételét tekintették meg: az akkori ünnepségen több jelenlévő gyergyószentmiklósi veterán is ott volt. A bevonulást a határvédelem megszervezése követte Gyergyó vidékén, amelyről előadást Illésfalvi Péter muzeológus, hadtörténész „1944: háború Gyergyóban-gyergyóiak a háborúban” címmel tartott előadást. Ennek keretében a jelenlévők katonaéletének mindennapjait bemutató fotókat vetítettek.
Az előadás után a veteránok négy csoportra oszlottak és külön helyiségekbe vonultak egy közös beszélgetésre, ki-ki a maga szolgálati helye szerinti csoportjával. A 21.-es határvadászokkal Illésfalvi Péter folytatott beszélgetést, a három Gyergyó vidéki székely határőr-zászlóalj veteránjaival Nagy József és Csata Kinga, aki szintén a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakos mesterképzős hallgatója. A székely határőrség egy vegyes korosztályú, sajátos székelyföldi, 20 zászlóaljból álló szervezet volt, melyek közül az első három helyezkedett el Gyergyó vidékén. A magyar királyi honvédség különböző egyéb alakulatainál szolgálók beszélgetését moderálták: Berekméri Árpád Róbert (Marosvásárhelyi Református Levéltár), Sebestyén Elemér (Lövéte), Laczkó Szentmiklósi Endre (helytörténész, Gyergyóremete), Sólyom István (helytörténész, Gyergyóújfalu.
A beszélgetések után vitéz Benkő József (Babes-Bolyai Tudományegyetem, történelem szak) marosvásárhelyi relikviagyűjtő tárlatának megnyitása következett a művelődési ház előcsarnokában. A rendezvényt egy ebéd zárta a gyergyóremetei közösségi házban, ahol egy kis ital mellett felszabadultabban folyt tovább a beszélgetés.
Vass Dezső szakaszvezető, a 21/2. század csapatcsendőre Bakos Sámuel bajtársát kereste: a „hol vagy Sami?” kérdésre vagy inkább kiáltásra a zömök Sámuel bácsi jelezte jelenlétét. Dezső bácsi ezután kijelentette: „most mondja el, milyen komisz voltam, ha valakinek kifogása van ellenem”. Bencze Géza, aki Linz mellett 1945 tavaszán esett amerikai fogságba, kijelentette: „máig sem szégyellem, hogy mindvégig kitartottunk”.
Volt azonban volt, aki másképp vélekedett: „a győzelmeinkkel nincs mit dicsekedni, csak annyit értünk el, hogy Romániát idecsatolták Erdélyhez”. A szomorú emlékek sorában az egyik volt honvéd elmesélte, hogy családjából négyen harcoltak a magyar hadseregben és édesapja mellette halt meg. Szóba került a szomorú hadifogság élménye is: „úgy elvittek, mint a kártékony macskát, aztán Sztálin Jóska vendégszeretetét élveztem 1948-ig az orosz paradicsomban”.
A bemutatkozás után a résztvevők az 1940. szeptember 10-i gyergyószentmiklósi bevonulás archív filmfelvételét tekintették meg: az akkori ünnepségen több jelenlévő gyergyószentmiklósi veterán is ott volt. A bevonulást a határvédelem megszervezése követte Gyergyó vidékén, amelyről előadást Illésfalvi Péter muzeológus, hadtörténész „1944: háború Gyergyóban-gyergyóiak a háborúban” címmel tartott előadást. Ennek keretében a jelenlévők katonaéletének mindennapjait bemutató fotókat vetítettek.
Az előadás után a veteránok négy csoportra oszlottak és külön helyiségekbe vonultak egy közös beszélgetésre, ki-ki a maga szolgálati helye szerinti csoportjával. A 21.-es határvadászokkal Illésfalvi Péter folytatott beszélgetést, a három Gyergyó vidéki székely határőr-zászlóalj veteránjaival Nagy József és Csata Kinga, aki szintén a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakos mesterképzős hallgatója. A székely határőrség egy vegyes korosztályú, sajátos székelyföldi, 20 zászlóaljból álló szervezet volt, melyek közül az első három helyezkedett el Gyergyó vidékén. A magyar királyi honvédség különböző egyéb alakulatainál szolgálók beszélgetését moderálták: Berekméri Árpád Róbert (Marosvásárhelyi Református Levéltár), Sebestyén Elemér (Lövéte), Laczkó Szentmiklósi Endre (helytörténész, Gyergyóremete), Sólyom István (helytörténész, Gyergyóújfalu.
A beszélgetések után vitéz Benkő József (Babes-Bolyai Tudományegyetem, történelem szak) marosvásárhelyi relikviagyűjtő tárlatának megnyitása következett a művelődési ház előcsarnokában. A rendezvényt egy ebéd zárta a gyergyóremetei közösségi házban, ahol egy kis ital mellett felszabadultabban folyt tovább a beszélgetés.
Forrás: Múlt-kor
