A mai napig nagyon kevés szó esik a második világháborús magyar-lengyel
kapcsolatokról, így sokak számára ismeretlen, hogy az első közös szótár
szerkesztőjének is ekkor veszett nyoma, a katyni mészárlásokat vizsgáló
német testületben pedig egy magyar orvos is tevékenykedett. Az ő
sorsukat is idézi a szolnoki Damjanich János Múzeum legújabb
fotókiállítása.
Korompay Emánuel Aladár magyar tudóst, az első lengyel-magyar szótár
Varsóban élő szerkesztőjét, a lengyel hadsereg tartalékos tisztjét
1939-ben a háború kitörésekor behívták katonának. 1940 tavaszán veszett
nyoma a szovjet hadsereg sztarobelszki fogolytáborában. Orsós Ferenc
professzort, a nagyhírű budapesti kórboncnokot 1943-ban felkérték, hogy
egy nemzetközi orvosbizottság tagjaként utazott Kelet-Lengyelországba.
A két időpontot a 20. század egyik legsötétebb bűntette köti össze egymással. 1943-ban az előrenyomuló Wehrmacht katonái a katyni erdőben olyan tömegsírokat fedeztek fel, melyekben a meghívott nemzetközi tudóscsoport tagjai több tízezer kivégzett lengyel tiszt, közöttük tanárok, orvosok, mérnökök, a lengyel értelmiség színe javának földi maradványait azonosították.
A két időpontot a 20. század egyik legsötétebb bűntette köti össze egymással. 1943-ban az előrenyomuló Wehrmacht katonái a katyni erdőben olyan tömegsírokat fedeztek fel, melyekben a meghívott nemzetközi tudóscsoport tagjai több tízezer kivégzett lengyel tiszt, közöttük tanárok, orvosok, mérnökök, a lengyel értelmiség színe javának földi maradványait azonosították.
Korompay Emánuel Aladár tetemét azonban nem találták meg. Az ő sorsáról csak közvetett bizonyítékok mesélnek az utókornak. A vizsgálatok során azt is megállapították, hogy a független lengyel államot elpusztító két diktatúra közül a szovjeteket terheli a felelősség a mészárlásért, amit ők igyekeztek a németekre hárítani, a nürnbergi per vádjai között is így szerepelt.
Orsós professzort a vizsgálatokban való részvétele és perdöntőnek bizonyuló szakvéleménye miatt néhány év múlva háborús főbűnösnek nyilvánították, és a bevonuló szovjet csapatok elől menekülnie kellett Magyarországról. Rehabilitálása a mai napig nem történt meg, mint ahogy a legutóbbi időkig a hazai közvéleményben is német bűntettként élt a katyni erdő titka.
Arról, az ereje teljében levő III. Birodalom haragját kiváltó egyedülálló segítségnyújtásról sem beszélünk még értéke szerint, amivel hazánk járult hozzá a levert Lengyelország túléléséhez és feltámadásához sok tízezernyi menekültje befogadásával. Az utóbbi években bekövetkező áttörés jeleként mutatták be a közelmúltban Magyarországon a Katyn című filmet, a szovjet táborban kivégzett apja előtt tisztelgő Andrzej Wajda alkotását.
Szintén a tisztázás szándékával tárják most a látogatók elé a szolnoki Damjanich János Múzeumban a 20. század számos, gyakran tudatosan másodrangúnak ítélt bűntette közül az egyik legborzalmasabbról készült fotókiállítást, a katyni feltárások képeit, melyek 2009. május 26. - szeptember 15. között tekinthetőek meg hétfő kivételével minden nap 9 és 17 óra között.
Forrás: Múlt-kor
