Korábban ismeretlen, és a BBC által csak nemrég megtalált dokumentumok
tanúskodnak arról, hogy az angol és amerikai katonai vezetés kiemelten
fontos kérdésként kezelte, hogy 1944. augusztus 25-én, Párizs
ünnepélyes felszabadításakor csak fehér katonák vonuljanak be a városba.
A legtöbben, akik a világháborúban a náci Németország ellen fogtak fegyvert, azt remélték, hogy a diktatúra felett aratott győzelemmel a több millió zsidó életét kioltó agresszív rasszizmussal is leszámolnak majd. A BBC 4 rádió Document című műsora szerkesztői azonban most arra találtak bizonyítékokat, hogy a Szabad Franciaország erőinek kétharmadát képező fekete gyarmati katonák nem vonulhattak be a felszabadított francia fővárosba.
Történt ez annak ellenére, hogy 1940 júniusában, amikor Franciaországot elfoglalták a németek, 17 ezer nyugat-afrikai gyarmati katonát mészároltak le. Legtöbbjüket, miután letették a fegyvert, a bevonuló csapatok ölték meg, hiszen ők a hódítók szemében egy alsóbbrendű, állatias faj tagjai voltak. Éppen ezért jelentett volna bosszút a számukra is, amikor a szövetséges erők 1944 augusztusában Párizs felszabadítása mellett döntöttek.
Charles de Gaulle ekkor nyilvánvalóvá tette, hogy szeretné, ha az ő csapatai vezetnék a felszabadító erőket. A szövetséges főparancsnokság ezzel egyetértett, de volt egy feltételük: a feketék és arab származásúak nem vehettek részt mindebben. 1944 januárjában Eisenhower kabinetfőnöke, Walter Bedell Smith vezérőrnagy egy bizalmas bélyegzővel ellátott emlékeztetőben azt írta: „több mint kívánatos, hogy a fentebb említett alakulatokban fehérek szolgáljanak”.
A döntés nem volt meglepő, hiszen a korban az amerikai hadseregben éles szegregáció folyt, és egészen a háború végéig azt sem engedték, hogy a fehér és fekete katonák közös alakulatokban harcoljanak. Mivel azonban ezt az elvet a brit hadseregben egyáltalán nem érvényesítették, hiszen a gyarmati alakulatokban nagyszámú indiai, vagy fekete katona is szolgált, felmerült, hogy ők esetleg tiltakozhatnak a hasonló döntések ellen. Erre azonban nem került sor.
Mivel a francia alakulatokban a fehérek aránya átlagban 40 százalék volt, ezért furcsa döntés született: a csapattesteket az angolok észak-afrikai és közel-keleti katonáival töltötték fel. De Gaulle így végül maga vezethette csapatait a városba, bár annak legnagyobb része spanyolokból állt: egy részüket pedig épp a korábbi francia vezetés internálta, amikor a polgárháborúból Franciaországba szöktek.
A feketékre még ennél is kegyetlenebb sors várt: bár Franciaországért kiemelten sokan ontották vérüket, a háború végével egyszerűen kidobták őket a seregből, és mindannyiukat kitoloncolták az országból, 1959-ben pedig a nyugdíjukat is megszüntették.
Forrás: Múlt-kor
