ROBERT CAPA ELŐ/KÉP
Betekintés a magyar Capa-gyűjteménybe Két év munkájának eredményeként a Magyar Állam tulajdonába került a Robert Capa életművét méltón reprezentáló kollekció. 2009. március 6-16. között a Magyar Nemzeti Múzeumban látható kiállításra - amely a Ludwig Múzeumban 2009. július 2-án nyíló nagy kiállítás előzetese - várjuk az érdeklődő közönséget.
A
kiállítás ingyenesen megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum
kupolatermében 2009. március 6-tól 16-ig, mindennap (márc. 9-én és
16-án, hétfőn is!) 10-18 óra között.
Magyarország nagyhatalom. Nagyhatalom a fotográfia területén. Olyan nevek és életművek teszik azzá, mint Robert Capa, André Kertész, Brassai, Martin Munkácsi, akiket szerte a világon ismernek és elismernek, s olyanok, akiket nem ismernek még a világban, de működésük a legnagyobbakéhoz mérhető, s a mi feladatunk megismertetni őket, munkásságukat.
A fotográfia egyik "óriása", Robert Capa Budapesten született 1913. október 22-én Friedmann Endre Ernő néven. Az 1930-as évektől foglalkozott fényképezéssel, először a berlini Dephot fotóügynökség munkatársaként. 1933-ban Párizsba költözött, ahol összebarátkozott André Kertésszel, Henri Cartier-Bressonnal, David Seymour-ral (Chim), és megismerkedett élete nagy szerelmével, az ugyancsak fotográfus Gerda Taroval. 1935-ben vette fel a Robert Capa nevet, 1936-1937-ben a spanyolországi polgárháborúban készült felvételei már ezen a néven jelentek meg a képes újságokban. 1939-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. 1941 és 1945 között a Life magazin fotóriportereként tevékenykedett az európai hadszíntereken. A Magnum fotóügynökség egyik megalapítója. 1954 májusában, Vietnamban taposóaknára lépve vesztette életét.
A magyar kulturális kormányzat 2008-ban lehetővé tette, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum megvásároljon 985 Robert Capa fényképet a New Yorki-i International Center of Photography gyűjteményéből. A 985 darabból 48 egykorú eredeti Robert Capa papír pozitív, 937 pedig az ún. Robert Capa Master Selection (mestersorozat) III. E sorozat válogatásáról Cornell Capa (Robert Capa öccse) így emlékezett meg: "1990 és 1992 között én és Richard Whelan (barát és életrajz író) átnéztük Robert Capa összes negatívját. A körülbelül 70 ezer pillanat közül, amelyeket a bátyám meg tudott örökíteni, 937 képet választottunk ki. Ezekből pontos, bár biztosan hiányos áttekintést nyertünk 1932-től 1954-ig tartó karrierje legjobb képeiről. . Fő célunk az volt, hogy olyan képeket mutassunk be, melyeknek érzelmi töltete ugyanakkora, vagy legalábbis hasonló Capa klasszikus fotóiéhoz. Ennek ellenére néhány esetben kevésbé erős képeket is beválogattunk a sorozatunkba, hogy összefüggést adjunk egy csoport fényképnek, melyek együtt hatékony együttesként működnek, de külön-külön talán elveszne ez a hatás." 1995-ben a kiválasztott 937 negatívról három egyforma, kiváló minőségű, 40x50 cm nagyságú pozitívból álló, Robert Capa szárazbélyegzőjével ellátott sorozat készült, egyúttal limitálva, hogy több sorozat nem készülhet. A három sorozatból egy maradt New Yorkban, a második Japánba, a harmadik pedig - ezzel a vásárlással - a szülőföldre került, s vált a magyar kultúrvagyon részévé. Ez a sorozat egyrészt átfogóan reprezentálja az életművet, másrészt kiállításokon lehetővé teszi a magyar közönség számára, hogy kimagasló kvalitású képeken keresztül szerezzen vizuális élményt a 20. század kiemelkedő eseményeiről. A 937 felvétel 4 földrész 23 országában készült.
A második világháború előtti 461 felvétel, ezek között a spanyol polgárháború képei a legfontosabbak. 276 fotográfia a világháború frontjain készült - elég csak a normandiai partraszállás, Steven Spielberg filmrendezőt is megihlető, megrázó erejű képeire emlékeztetnünk. A világháború után 154 fotográfia ábrázolja az újabb harcokat, szenvedéseket: Izrael állam megalakulását, az indokínai háborút. 46 képen pedig olyan hírességeket láthatunk, mint Gary Cooper, Ingrid Bergman, Alfred Hitchcock, John Steinbeck vagy Pablo Picasso, akiknek portréi egy másik nézőpontból villantják fel Capa sokrétű tehetségét. A megvásárolt képekhez az ICP ajándékul adott 20, a sorozatban meglévő, de kiemelkedő fontosságúnak ítélt, ezért nagyobb méretben is nagyított fényképet, továbbá 5 Robert Capát ábrázoló portrét. Így összesen 1010 fotográfiával gazdagodott a nemzeti gyűjtemény.
Robert Capa a 20. század, de talán minden idők egyik legnagyobb fotográfusa. Haditudósító riporter, akiben a kiváló újságíró valamennyi fontos tulajdonsága: szívósság, a szükséges erőszakosság a helyszínekre eljutásban, találékonyság és a kapcsolatteremtő képesség jó arányban párosult egy nagy művész adottságaival: nagyfokú érzékenységgel, témafelismerő és -kiválasztó képességgel, valamint kompozíciós készséggel.
Robert Capa képeinek fő témája az emberiség óriási hazárdjátéka, a háború volt, hiszen egy speciális fotós szakma, a haditudósítóé volt az övé. Ennek a félelmetes, halálos hazárdjátéknak minden szereplőjét, fontos pillanatát igyekezett megörökíteni. A vezetőket, a szónoki emelvények magasában, ahogyan a játékra buzdítanak; az állig felfegyverzett, sokszor ápolatlan férfiakat, a katonákat; s a nőket, gyermekeket, időseket és fiatalokat, akik többnyire e játék szörnyűségeinek ártatlan szenvedői. Lencsevégre kapta és elemi erővel örökítette meg, belevésve közös képi emlékezetünkbe a háborús konfliktusok örök igazságát: azt, hogy szétdúlják, megsemmisítik és tönkre teszik az emberi élet mindennapjait, s elveszik - idő előtt - a résztvevők életét. Ugyanakkor minden rettenetes pokol közepén felmutatta képein az ugyancsak örök emberi vágyat az örömre, a szeretetre, a nyugalomra: a békére.
Félelmet ismerve, de bátran volt jelen a 20. század közepének valamennyi nagy háborújában, s küzdött az újságírók és fotóriporterek örök kínjával: "hiénaként" ott lenni és megmutatni az eseményeket, de nem részt venni, nem segíteni a menekülőnek, az elesettnek. Hivatása, amelyet a legnagyobb intenzitással művelt, örök belső morális küzdelemre késztette, s ugyanakkor kényszerítette arra, hogy megmutassa, amit igazán fontosnak tartott. Azt és úgy, ahogyan azt más nem tette, mert nem volt elég közel. "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."- vallotta. Ő közel volt a milicista halálakor, benne volt a normandiai partraszállás első hullámának vérfürdőjében, s természetesen közel volt az indokínai háborúban, amikor rálépett a végzetes taposóaknára. Intenzív, szenvedélyes, mindent bírni akaró, (hazárd)játékos életet élt; olyan életet, amelyben kódoltan a gyermektelenség, a társasági magányosság, az otthontalanság és a sorsszerű halál is benne volt. Valószínűleg csak így lehetett egyszerre megélni és megmutatni mindazt, ami körülvette.
A Magyar Állam tulajdonába került képekkel a közönség először most, a Magyar Nemzeti Múzeumban találkozhat, amikor betekintést nyerhet a rendkívüli anyagba. A gyűjtemény első nagyszabású kiállítása július 2-án nyílik majd a Ludwig Múzeumban, és október 11-ig lesz látogatható. Ezt követően több mint 10 vidéki városban mutatkozik be a képekből összeállított vándorkiállítás.
A szöveg, és képek forrása:
Nemzeti Múzeum - www.nemzetimuzeum.hu
Ajánlotta: Németh András Tamás (Bazooka Joe)
