Új film dolgozza fel a német múlt egyik leginkább felejteni vágyott
fejezetét: az Anonyma: Eine Frau in Belin című produkció a második
világháborús vereséget, majd az országba benyomuló Vörös Hadsereget
azon nők sorsán keresztül mutatja be, akiket az orosz katonák
megerőszakoltak.
Az alkotás alapjául Marta Hillers német újságírónő naplója szolgált, akit a megszállás alatt többször is megerőszakoltak. A nő első bejegyzéseit 1945. április 20-án vetette papírra, míg az utolsót tíz nappal később, nem sokkal öngyilkossági kísérlete előtt. A könyvet névtelenül írta, és az először 1954-ben Angliában és az Egyesült Államokban jelenhetett meg. 2003-ban Németországban is kiadták, akkor sikerkönyvvé vált, ám azt a legtöbben a német nők szörnyű sorsának mementója helyett inkább a fantázia szüleményeként kezelték.
A Vörös Hadsereg 1945 áprilisában érkezett meg Berlin alá, ahonnan a megszállók brutalitásáról keringő hírek miatt korábban nagyon sokan elmenekültek. A háború utolsó hónapjaiban a becslések szerint közel kétmillió német nőt és leányt becstelenítettek meg (sokakat többször is). A nők egy része megfogant, és ezen nem kívánt terhességekből később kiközösített gyerekek születtek, míg voltak, akik elvetették a magzatokat, és voltak, akik az öngyilkosságba menekültek. 1945-48 között évente kétmillió illegális abortuszra került sor, és a szexuális betegségek is olyannyira elterjedtek voltak, hogy 1947-re a szovjet hatóságoknak erőszakkal kellett fellépni saját katonáik ellen.
A filmmel párhuzamosan a kelet-német Greifswaldi Egyetem kutatója, Dr. Philip Kuwert is nagyszabású kampányba kezdett, amellyel az akkor történtek máig élő hatásait szeretnék felmérni. A kutatók szerint ezzel az áldozatok pontos száma mellett a trauma kiterjedtségét is megismerhetik majd. Ezzel párhuzamosan azonban arra is figyelmeztetnek, hogy bár a Vörös Hadsereg brutalitása nagyon hamar közismertté vált Európában, a francia és amerikai katonák is nagyon sok nemi erőszakot követtek el a megszállt területeken.
A film nem szeretné felmenteni a németeket, a készítők csupán a háború egyik kevéssé ismert fejezetét szeretnék bemutatni. A témáról mostanáig nem nagyon eshetett szó: a kelet-német területeken a kommunista rendszer hivatalos propagandája a Szovjetuniót megmentőként állította be, a nők pedig inkább elhallgatták megalázottságukat, és nem akarták, hogy a frontról hazatérő férfiak megtudják, hogy feleségük, testvérük, gyerekeik és anyjuk milyen szenvedéseket élt át, inkább feledni akarták az egészet.
A film a korábbi viták mellett újjáélesztheti az orosz háborús bűnök újragondolását is, és vannak, akik szerint Moszkvának nyilvánosan bocsánatot kéne kérnie az ügyben. A közelmúltban több hasonló alkotás is készült, így filmre vitték Drezda bombázását, Checkpoint Charlie asszonyát, a Stasi kegyetlenkedéseit, vagy éppen a Wilhelm Gustloff elsüllyesztését is.
Forrás: Múlt-kor
