„A jugoszláviai katonai puccs megváltoztatta a Balkánon a politikai helyzetet. Jugoszláviát jelenleg hűségnyilatkozatai ellenére is ellenségnek kell tekinteni, ennélfogva a lehető leggyorsabban szét kell zúzni.” A magából kikelt Adolf Hitler 25. számú hadműveleti parancsában így reagált a számára kedvezőtlen jugoszláviai eseményekre. A Führer parancsait követve a német hadigépezet 1941. április 6-án mozgásba lendült és rendkívül gyorsan, mindössze 11 nap alatt térdre kényszerítette a délszláv államot.
Jugoszláv csapatok megadják magukat a németeknek
Május helyett június
A Balkán-félsziget lerohanása eredetileg nem szerepelt Hitler tervei között. 1941 elején a Führer sokkal inkább kelet, azaz a Szovjetunió felé tekintett. Miután nyugaton 1940 júniusára a Wehrmacht legyőzte Franciaország haderejét, Németország nyugati szárazföldi határai védve voltak. Hitler 1940 őszén még megpróbálta térdre kényszeríteni Nagy-Britanniát is, de a brit légteret – amelynek uralma előfeltétele lett volna egy Anglia elleni német inváziónak – a német légierőnek, a Luftwaffenak nem sikerült ellenőrzése alá vonnia.
Bár az angliai csatának nevezett légi háborúban a németek mellett a britek is komoly veszteségeket szenvedtek, légierejük, a Royal Air Force talpon maradt, és ezzel elhárította Hitler szárazföldi haderejének invázióját. A németeknek csak a Franciaországhoz közeli, Britanniához tartozó Csatorna-szigetek megszállására futotta. A Churchill vezette szigetország nem kért békét.
Az angliai fiaskó ellenére Hitler 1939-es és 1940-es hadi sikerei impozánsak voltak; Berlin óriási területek, nyersanyag és ipari potenciál felett rendelkezett. Hitler úgy okoskodott, hogy Churchill bizonyára jobban hajlik majd a békekötésre, ha a Szovjetuniót a Wehrmacht letörli a térképről.
A náci vezér egyébként már az 1925-ben kiadott Mein Kampf című könyvében megemlítette a német népnek kulcsfontosságú keleti élettér, a Lebensraum megszerzésének szükségességét. A jövőben egyre szaporodó németség földéhségének kielégítése mellett Hitler a Szovjetunió leigázásával egyben végzett volna a náci Németország legnagyobb ideológiai ellenfelének tekintett bolsevizmus fellegvárával is.
A Szovjetunió elleni támadás kezdetét 1941. május 15-re tűzték ki, ám az hetekkel eltolódott, mert a Balkánon váratlan események történtek. A Szovjetunió biztonságos lerohanásának egyik feltétele balkáni államok lojalitása volt. A német hadigépezet számára elengedhetetlen kőolajexportőr Románia, és a szintén német szövetséges Bulgária mellett Hitlernek egy németbarát Jugoszláviára is szüksége volt.
A dolgok a Führer szempontjából jól alakultak, hiszen Belgrád 1941. március 25-én csatlakozott a német–olasz–japán háromhatalmi egyezményhez, azaz szorosabbra fűzte kapcsolatait Berlinnel. A németek iránti hűségért cserébe Hitler tengeri kijáratot, a görög Thesszaloniki városát ígérte a hatalmon lévő Pál régenshercegnek.
Váratlan fordulat Belgrádban, öngyilkosság Budapesten
Jugoszlávia csatlakozásával a Balkánon már csak a görögök maradtak talpon, akik az 1940 októberében kitört olasz–görög háborúban alaposan megleckéztették a németekkel szövetséges Mussolini haderejét, amelyet az olaszok által korábban megszállt Albániába szorítottak vissza.
Hitler 1941 tavaszán elhatározta, hogy segítséget nyújt pórul járt szövetségesének, amit a váratlan jugoszláv események tettek elkerülhetetlenné. A márciusi egyezménnyel ugyanis a jugoszláv politikai és katonai vezetés szerb része egyáltalán nem értett egyet, és két nappal az aláírás után tüntetések sora kezdődött, aminek az lett a következménye, hogy a németbarátsággal elégedetlen szerb katonatisztek által irányított puccs során elmozdították Pál régensherceget és helyébe a sebtiben nagykorúsított trónörököst, II. Pétert emelték.
A nagykorúsított II. Péter király (k) Simović tábornok (b) és Knežević udvari miniszter társaságában
A lázadó Dušan Simović tábornok vezette kormány persze megpróbált egyezkedni Berlinnel, mivel a jugoszláv vezetés tisztában volt azzal, hogy az ország, amellyel szemben egyébként minden szomszédjának területi követelései voltak, nem sokáig állná a sarat a németekkel szemben.
Hitler, akit a belgrádi fejlemények felbőszítettek, azonban nem akart alkudozni és elhatározta, hogy letörli Jugoszláviát a térképről. A területi osztozkodás terén több állam, így a trianoni békediktátum miatt jelentős délvidéki területeket elvesztő Magyarország is érdekelt volt. A magyar vezetést ettől függetlenül kellemetlenül érintette a Jugoszlávia elleni német mozgósítás, hiszen pár hónappal ezelőtt Budapest és Belgrád egy örök barátsági szerződéssel próbálta elmélyíteni a két ország közötti, korábban nem éppen felhőtlen viszonyt.
Magyarország, amely idáig remekül lavírozott és a németek által támogatott revíziós politikáját sikerrel folytatta anélkül, hogy háborúba keveredett volna szomszédaival és közvetve a szövetséges hatalmakkal, most már nem térhetett ki Hitler kérése elől.
Teleki és Hitler a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozáskor, 1940 novembere
Horthy kénytelen volt engedni és hozzájárulni ahhoz, hogy a Jugoszlávia megtámadására felvonuló német egységek az országon keresztül, azon átvonulva támadják meg a délszláv államot. Teleki Pál kormányfő azonban úgy látta, hogy ezzel a lépéssel az ország a háború szélére sodródik. A miniszterelnök nem bírta elviselni a rá nehezedő nyomást, és 1941. április 3-án öngyilkos lett. Horthynak címzett búcsúlevelében a következőket vetette papírra:
„Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok.
Teleki Pál
1941. ápr. 3.”
Hamar összeomlott Jugoszlávia, Görögország sem húzta sokáig
Három nappal később, április 6-án megindult a német hadigépezet, amely Ausztriából, a magyarországi Baranyából, valamint Romániából és Bulgáriából támadt a katonai mozgósítás kellős közepén lévő délszláv államra. A Luftwaffe által támogatott német páncélos ékek rövid idő alatt elérték Belgrádot. A nagyobbrészt szerb irányítású, korszerűtlen tüzérséggel rendelkező jugoszláv haderő hamar a felbomlás szélére jutott.
A szerb dominancia alatt nyögő, többnemzetiségű állam elnyomott, háttérbe szorított népei, így például a horvátok, pillanatok alatt fellázadtak. A délszláv állam hadserege április 17-én feltétel nélkül kapitulált, II. Péter király elmenekült az országból. Magyarország csak ekkor nyomult be a Délvidékre, birtokba véve Bácska egy részét és a Baranya-háromszöget.
Német csapatok zsákmányolt és hadrendbe állított francia harckocsikkal kelnek át egy folyón valahol a Balkánon
Jugoszlávia lerohanása Hitler balkáni hadjáratának egyik fejezete volt, ugyanis a délszláv állam kiiktatásával párhuzamosan zajlott a görögök elleni német invázió. A görögök, akik 1940 őszén megállították az országukra törő olasz fasiszta haderőt, egy közel hatvanezres brit, leginkább ausztrál és új-zélandi egységekből álló expedíciós erőre támaszkodhattak volna, ha hajlandóak lettek volna az együttműködésre. A görögöknek ugyanis vissza kellett volna vonulniuk Észak-Görögországból és Albániából a Haliakmón-folyó völgyébe és ott a brit expedíciós erőkkel szilárd védelmi vonalat kellett volna kialakítaniuk.
Ezt a görögök nem tették meg, így egységeiket a német hegyivadász alakulatok gyors egymásutánban kiiktatták és szélsebes iramban nyomultak Közép-Görögország szíve felé. Április végén az ausztrál és új-zélandi csapatok megpróbálták újra játszani az ókori történelmet és a Thermopülai-szorosnál feltartani a németeket.
A brit expedíciós erők a szorosban nem tudták megdönteni a majd két és félezer éve itt harcoló spártai király, Leónidasz rekordját, aki három napig tartotta fel a perzsákat, mivel a szorost minden igyekezetük ellenére csak két napig tudták tartani. Április 27-én a németek bevonultak Athénba, ahol az Akropoliszon felvonták a horogkeresztes zászlót.
Mialatt a németek Athén felé meneteltek, a brit expedíciós erők kivonása gőzerővel folytatódott. A brit és a görög haditengerészet hajói, illetve a görög kereskedőhajók a Lufthwaffe folyamatos támadási ellenére április végéig 50 ezer katonát tudtak evakuálni Görögországból Krétára és Egyiptomba.
Olasz páncélautók a Balkánon
Hitler tovább folytatta az előrenyomulást, és a Krétára kimenekített britek után eredt. A krétai csata arról volt nevezetes, hogy az ütközet keretében került sor a világtörténelem első jelentős ejtőernyős hadműveletére, ugyanis Kréta elfoglalásában a német légi deszantos alakulatoknak kiemelkedő szerep jutott.
Bár a Krétát védő görög és brit egységek szinte nehézfegyverzet nélkül kellett, hogy küzdjenek, mivel azok az evakuálás során nem kerültek elszállításra, a védők mégis érzékeny veszteségeket okoztak a német ejtőernyősöknek, ugyanis a német Enigma rejtjelező rendszer feltörésének köszönhetően részletesen ismerték a német támadási terveket. A kódfejtők sikere ellenére a német ejtőernyősök június 1-re elfoglalták Krétát, a Görögországért és a Balkánért vívott küzdelem ezzel lezárult.
A gyors és sikeres balkáni hadjárat a második világháború vége felé meghatározó jelentőségűvé nőtt a Führer szemében, aki azon kesergett, hogy a Szovjetunió elleni német invázió sikerét a több hetes balkáni kitérő hiúsította meg, mert a német csapatok a késlekedés miatt nem tudták még a tél beállta előtt elfoglalni Moszkvát és Leningrádot.
Forrás: Múlt-Kor
