Az első világháború első, magyar áldozatára emlékeztek kedden Abádszalókon Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter részvételével. A száz esztendeje kitört világháború családok millióinak okozott bánatot, közülük elsőként egy abádszalóki magyar családnak, Kovács Pál hozzátartozóinak - mondta a miniszter a 68. szolnoki gyalogezred katonájának szobra előtt tartott megemlékezésen.
A hősként elesett fiatalember arcvonásait őrző alkotás, Kemény Simon szobrászművész munkája egyszerre jelképezi a magyar parasztság helytállását és a nemzetfenntartó erejét a nagy világégésben - tette hozzá a politikus. Mindent a hazáért! - hirdeti az emlékmű talapzatán a felirat, ez a három szó akkor is kötelező volt, és nekünk kései utódoknak is útmutatás. Ha a "nagy háborúban" elesettekre gondolunk, akkor pedig tanúságtétel és kötelességre ébresztő felhívás - fogalmazott a térség országgyűlési képviselője.
Kovács Pál 22 évesen mindent odaadott a hazáért. Lehet, hogy nem gondolt száz évre előre, de azzal biztosan tisztában volt, hogy annak a küzdelemnek megvan a maga jelentősége, és az emlékművön névvel jelenlévő kétszáz bajtársa is pontosan tudta: nem idegen érdekekért, hanem Magyarországért küzdenek - mondta a miniszter.
A történelemtanítás - fogalmazott - az elmúlt évtizedekben gyakran mondott sokféle dolgot az első világháborúról, többek között azt, hogy idegen érdekekért, imperialista célokért, uralkodók becsvágyáért kellett küzdeni. De mi jól tudjuk: csakúgy, mint a korábbi függetlenségi küzdelmekben és nemzetvédő háborúkban, akkor is a magyarság megmaradása és fennmaradása volt a tét - folytatta -, ezért is épültek országszerte a szebbnél szebb emlékművek, hogy e a hősi küzdelem előtt tisztelegjenek.
Fazekas Sándor azt mondta: bízik benne, lesznek sokan, akik a százéves évfordulón kihasználják az alkalmat, hogy ezeket az emlékműveket, csatatereket végigjárják. Ismerjük meg a földet, amelyeken őseink küzdöttek és, ha kellett, meghaltak! - buzdította hallgatóságát. Még belegondolni is szörnyű, hogy 530 ezren adták életüket Magyarország fennmaradásáért, másfél millió katona sebesült meg, és nem hátráltak négy éven keresztül a legnehezebb körülmények között sem - emlékeztetett.
Fazekas Sándor szavai szerint az első világháború a magyarság számára egy tragikus 20. századot nyitott meg, amelyben a második világháború, forradalmak, rendszerváltozások jöttek, és a magyarság számára emberpróbáló idők következtek, de a legnehezebb körülmények között is sikerült helytállni. "Kovács Pál és kortársainak helytállása üzenetet és erőt ad számunkra is. Azt az üzenetet, hogy a mai generációnak is legfontosabb célja egy erős Magyarország megteremtése,(...) egy olyan erős magyarságé, amely mindenhol jól és otthon érzi magát a Kárpátok bércei között" - zárta beszédét a miniszter.
Kovács Pál 1892-ben született Abádszalókon, édesapja dohánykertész volt a gróf Szapáry családnál. 1913. október elsején vonult be sorkatonai szolgálatra a 68. szolnoki gyalogezredhez rendfokozat nélkül bakának, hivatalos megnevezéssel gyalogosnak. A szarajevói merénylet után a katonák 1914. július 28-án indultak el a zimonyi kaszárnyából a határfolyó, a Száva partjára. Ott vonultak őrségbe, s másnap arra ébredtek, hogy a szerbek hajnalban fölrobbantották a Monarchiát Szerbiával összekötő hidat. A robbanást mindkét oldalról heves puskatűz követte, így gyakorlatilag ekkor kezdődött meg az első világháború.
A tűzpárbajban már a reggeli órákban kevésnek bizonyult a muníció és ezért Kovács Pál és Bíró Gábor közlegényeket parancsnokuk hátraküldte egy láda töltényért. A nehéz láda árokba emelésekor először Kovács Pált érte szerb golyó: fejlövést kapott és azonnal meghalt. Pillanatokon belül Bíró Gábor is megsebesült, majd tüdőlövésébe egy órán belül ő is belehalt.
Fiuk halála után szülei elköltöztek Tiszaburára egy tanyára, így az egykori hősi halált halt közlegény személyes emlékei elvesztek. Az abádszalóki öregek ettől függetlenül még ismerik történetét, s időközben elveszett fényképe alapján őrzi arcvonásait az első világháborús hősi emlékmű is.
Forrás: Múlt-kor
