A Ferenc Ferdinánd életét kioltó pisztolylövés volt az a szikra, amely 1914-ben felrobbantotta a balkáni puskaporos hordót és világégéshez vezetett. A példátlan hatású merénylet számos részletét, melyről a helyszínen lévő magyar detektívek is jelentettek, már akkor sikerült felderíteni. Véletlenek, mulasztások és politikai motivációk egyaránt szerepet játszottak a száz évvel ezelőtti eseményekben, írja Völgyesi Zoltán az MNL Archívumában.
„A tettesek elfogva"
„A trónörökös pár ellen bomba és revolvermerényletet követtett (sic!) el Nedelko Caprinovics nyomdász és Gavo Princip diák" - jelentette express táviratában Kádár detektív 1914. június 28-án Szarajevóból, tudatva, hogy „revolvermerényletben mindkettő meghalt", s így zárva sorait: „tettesek elfogva." A magyar nyomozónak a belügyminisztérium „3 c" alosztálya számára küldött távirata röviddel az események után, a helyszínről adott hírt a tragédiáról, és arra is utal, hogy aznap Szarajevóban két merényletkísérlet zajlott, és az első nem járt sikerrel: „a bombamerénylet fenségekben kárt nem tett".
Kevesen tudják, hogy a trónörökös végzetes kimenetelű szarajevói látogatására több magyar detektívet is a helyszínre küldtek. Pedig ebben nincs semmi rendkívüli, figyelembe véve, hogy az 1878-ban okkupált (katonailag megszállt), majd 1908-ban annektált (birodalomhoz csatolt) Bosznia-Hercegovinát a dualista állam közös tartományává nyilvánították, közös igazgatás alá helyezve, s a polgári kormányzást a közös pénzügyminiszterre bízva.
A távirat feladója, „Kádár detektív" személyével kapcsolatban nincs közelebbi információnk. Viszont egy másik magyar nyomozó, Kritzler Lajos az események után két évtizeddel, 1934-ben interjút adott a Pesti Naplónak, amelyben beszámolt mindarról, amit Szarajevóban azokban a napokban látott és tapasztalt. Elmondta, hogy az útvonal azon szakaszának a biztosításában vett részt június 28-án, ahol a sikertelen „bombamerénylet" zajlott, illetve azt is, hogy a merényletek után a magyar detektívek fontos szerepet kaptak a nyomozásban, amelyről szinte óránként küldtek jelentéseket Budapestre Krecsányi Kálmán detektívfőnöknek. A levéltári forrásunkban szereplő „Kádár detektív" viszont nem a detektívfőnöknek küldte a táviratát, hanem a minisztérium III/c alosztálya részére, amely akkoriban a belügyminisztérium Országház utca 30. szám alatti épületében, a III. (Városi) főosztály városfejlesztési alosztályaként működött, s feladatkörébe tartozott a városok helyszíni tanulmányozása.
Nem tudjuk, mi volt Kádár detektív pontos feladata Szarajevóban, de azt biztosan megtapasztalta, hogy Bosznia-Hercegovina szerb lakosságának egy része idegen megszállóként tekint a Monarchiára. A tartomány 1908. évi annexióját Szerbia hevesen ellenezte, és ezt követően megnőtt a politikai feszültség. Az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolt tartományban 1910-ben választásokat tartottak, és a tartománygyűlés megnyitását követően olyan incidensre került sor, ami felborzolta a kedélyeket: Bogdan Zerajić szerb diák öt lövést adott le Varesanin tábornokra, a tartomány katonai kormányzójára, majd a sikertelen merénylet után, elfogása közben a hatodik golyóval saját életét oltotta ki.
A tartománygyűlés felszínre hozta a lakosság megosztottságát, és nyilvánvaló tette a politikai széthúzásból fakadó politikai veszélyeket. Míg a muszlim hitű bosnyákok megelégedtek azzal, hogy a nagyobb autonómiát tűzték zászlajukra, a szerb képviselők között a Monarchiától való függetlenedés és a Szerbiához való csatlakozás számított népszerű tervnek, a horvátok ezzel szemben a Horvátországgal való egyesülést pártolták, ami a Monarchia keretében elvileg megoldható elképzelésnek számított. Egyre nagyobb ismertségre tett szert a radikális szerb fiatalok körében népszerű Ifjú Bosznia (Mlada Bosna) nevű szervezet, amely Bosznia felszabadítását és Szerbiával való egyesítését hirdette, és Monarchia-ellenes tüntetéseket szervezett. A tagsága körében Zerajić példáját sokan követendőnek tartották.
Az okkupáció óta sokat fejlődött Szarajevó, ahol a lakosság nagyobb fele a békésnek tartott muszlim hitű bosnyákokhoz tartozott, és az volt az elterjedt vélemény, hogy a feszültséget egy hangos, Belgrádból tüzelt szerb kisebbség okozza. A városban nagy várakozás előzte meg Ferenc Ferdinánd fogadását, aki a szarajevói és a raguzai hadtestek közös hadgyakorlatára érkezett, amit Szarajevó közelében tartottak. A trónörököst Bosznia-Hercegovina 1911-ben kinevezett új katonai kormányzója, Potiorek táborszernagy hívta meg, aki a látogatást a kedélyek megnyugtatása és a Monarchia presztízsének megerősítése szempontjából is fontosnak tartotta, de azt saját tekintélye növelésére kívánta felhasználni. Az invitálás elfogadása logikus lépés volt politikai szempontból, hiszen immár négy éve, Ferenc József 1910. évi látogatása óta nem járt prominens Habsburg-Lotharingiai személy a tartományban, ráadásul a trónörökös volt a hadsereg főparancsnoka, ami a hadgyakorlat megtekintését is indokolta.
Az elővigyázatlan trónörökös
A trónörököst többen óvatosságra intették, illetve figyelmeztették, hogy a lakosság egy része ellenséges érzületet táplál az Osztrák-Magyar Monarchia és annak vezetői iránt. Még a katonai szemlét követően, a szarajevói látogatás előtti estén is lezajlott egy kisebb vita a trónörökös környezetében. A Szarajevóval szomszédos Ilidža fürdőhelyen vacsora közben, ahol elszállásolták a trónörököst és kíséretét, Rumerskirch báró, a főudvarmester a feszült légkör miatt a nyilvános szarajevói vizitálás lemondását javasolta. A főherceg szárnysegédje viszont arra hivatkozott, hogy ez sértené a kormányzó Potiorek táborszernagyot és a helyi vezetőket, sőt politikai megfutamodásnak látszana - végül ez az álláspont győzött.
Ráadásul a trónörökös elutasította azokat a szigorú biztonsági intézkedéseket is, amelyek Ferenc József 1910-es szarajevói látogatását jellemezték. Akkor olyan kettős katonai sorfal védte az uralkodó útvonalát, amin még egy veréb sem juthatott át, ahogy a helybeliek mondták, és ki volt zárva, hogy bárki megközelítse az uralkodót. A trónörökös, bár tisztában volt a veszéllyel, a saját feje után ment, s megtiltotta, hogy kordonnal védjék. Nem akarta, hogy távol tartsák a néptől, s kerülni akarta a feltűnő intézkedéseket. Büszkén, trónörököshöz méltón akart bevonulni, feleségének, Zsófia hercegnőnek is imponálva, akit a bécsi udvarban lenéztek származása miatt.
Bár legalább 120 helyi rendőr vigyázta a város nyugalmát, és számos detektív figyelte a fejleményeket szétszóródva a városban, felkészült merénylők számára kedvező volt a terep, főként azért, mert a helyi sajtó közölte a főherceg pontos szarajevói programját. A látogatást szervező táborszernagy és környezete nemcsak óvatlan volt, egyenesen baklövést követett el azzal, hogy nem változtatott a kiszivárgott programon.
Az előző napok esőzése után, ami a katonákat eláztatta a hadgyakorlaton, június 28-án napfényes vasárnapra ébredt a város, amelynek állomásán Potiorek kormányzó díszőrséggel fogadta a főherceget, Zsófia hercegnőt és a kíséretet, majd a közeli kaszárnya meglátogatása után, 10 óra után indult el a hat járműből álló gépkocsioszlop a városháza felé, a zászlókkal és virágokkal feldíszített útvonalon. Az első kocsiban négy rendőrtiszt ült, a másodikban a város polgármestere, a muszlim Fehim Čurčić effendi, mellette a város rendőrfőnöke, a harmadikban a trónörökös és felesége, valamint szemben velük, a lehajtott ülésen Potiorek.
A menetet a várost átszelő folyócska, a Miljacka mentén, az Appel rakparton haladt. Ekkor, Kritzler Lajos detektív elmondása szerint tőle alig 300 méterre következett az első merényletkísérlet. Negyed 11 körül egy fiatalember lapos, szögletes tárgyat dobott a trónörökös felé, ami az autó hátrahajtott tetőponyvájára, onnan az úttestre esett, majd a mögöttük kb. 40 méterrel haladó negyedik kocsi alá kerülve robbant fel, megsebesítve a kocsiban ülő Potiorek szárnysegédjét, Merizzi alezredest, egy másik tisztet és még vagy húsz közelben tartózkodó nézőt. A főherceg és párja sértetlen maradt. Rövid megállás után folytatták útjukat, most már gyorsabb ütemben, a városházára.
Az incidens az ünnepi hangulatot elrontotta. A városházi fogadáson fél 11 körül a trónörökös a polgármester beszédét megszakítva felháborodásának adott hangot amiatt, hogy bombával fogadták, és a helyi vezetőket hibáztatta. A főudvarmester, aki már az előző este sem pártolta a látogatást, most a további program lefújását és az azonnali távozást javasolta a főhercegnek, aki viszont nem kevés iróniával megkérdezte Potioreket, hogy várhatók-e még további bombák? A táborszernagy igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, bizonygatva, hogy Szarajevóban nem nyüzsögnek a terroristák.
Mint később kiderült, a bombának vélt robbanószerkezet valójában átalakított szerb kézigránát volt, ami 10-13 másodperccel robbant a beélesítés után. Mivel gépjármű alatt robbant fel, szétvágódó töltete, ami apró ólomdarabkákból és szögekből állt, csak kisebb sérüléseket okozott. A tettes menekülni akart, a Miljackába vetette magát, de egyből elfogták, és hamarosan meg is kezdték kihallgatását. Kiderült, hogy a neve Nedeljko Cabrinović (a vezetéknevét Kádár detektív félreérthette, mert táviratában Caprinovicsként említi), származását tekintve boszniai szerb, 19 éves, a foglakozása nyomdász, Belgrádban szedőként dolgozik egy állami nyomdában, s onnan érkezett Szarajevóba. Azt is elmondta, hogy egy rendőrnél érdeklődött, melyik kocsiban ül a trónörökös, aki készségesen eligazította. Kihallgatása még javában folyt, amikor még szenzációsabb hír röppent fel a városban: megölték a trónörököst és a feleségét! Egy bizonyos Gavrilo Princip nevű diák lőtte le őket, akit Kádár detektív táviratában Gavo keresztnéven említi, a Gavrilo rövid változatát használva, talán ismerősei nevezhették így. Hamar kiderült, hogy ő is boszniai származású szerb, még nem töltötte be 20. életévét, s Belgrádban tanul, tehát ő is határon túlról érkezett.
Végzetes mulasztás
Princip bevallotta, hogy azóta készült a merényletre, amióta megtudta, hogy a trónörökös június végén Szarajevóba fog látogatni. Ám csak egy véletlen szituációnak volt köszönhető, hogy a trónörökös közelébe tudott kerülni. Ferenc Ferdinánd ugyanis a városházi fogadás után úgy döntött, hogy meglátogatja a helyi kórházban Merizzi ezredest, akit vérző sebbel szállítottak el, ezért most némileg módosítottak a programon és az útirányon. Az előzetes tervek szerint a trónörökös a városházáról az állami múzeum új épületéhez hajtott volna, méghozzá felesége nélkül, ám Zsófia hercegnő az izgalmak hatására, inkább férjét, mintsem magát féltve azt kérte, hogy mellette maradhasson, s a kórházba is vele kívánt tartani.
Egy végzetes mulasztás folytán azonban az első két kocsi sofőrjét nem informálták az útvonal megváltoztatásáról, így bekanyarodtak az Appel rakpart és a Ferenc József út sarkán az eredeti tervnek megfelelően, s a harmadik autó, melyben a trónörökös ült, követte őket a rossz irányba (sofőrje elvileg tudott a változásról, de azt az utasítást kapta, hogy kövesse az előtte haladó kocsit). Amikor Potiorek észlelte hibát, azonnal megálljt parancsolt, s utasította a sofőrt, hogy forduljon vissza egyenesbe. Egy pillanatra megállt az autó a sarkon, mielőtt megkezdte volna a visszafordulást, épp ott, ahol Princip várakozott. Amint megpillantotta a trónörökös autóját, Princip közelebb lépett, előkapta pisztolyát és egyből tüzelt, célzás nélkül. Utólag arra sem emlékezett, hogy hány lövést adott le. A hercegnő haslövéstől vesztette életét, a trónörökös nyaki ütőerét érte halálos találat, és még 11 óra sem volt, amikor mindketten meghaltak.
Princip elfogása előtt megpróbálta pisztolyát maga ellen fordítani, ám erre nem maradt ideje, mert többen mellette termettek, kiütötték a fegyvert a kezéből, majd a feldühödött járókelők rárontottak, s alaposan elverték, mire a rendőröknek sikerült „kiszabadítani", s elvezetni. Kihallgatásakor megtépve, szakadt ruhában, halkan, vontatottan beszélt, ám vállalta tettét, s nem tagadta, hogy gyilkos szándék vezette. Azt mondta, hogy csak a trónörököst akarta megölni, a feleségét nem. Megbánást nem tanúsított, mivel a Monarchia vezetőit gonosztevőknek tartotta, akikkel nem bűn végezni. Mindezt egy anarchista tudatosságával adta elő, ami nem véletlen, hiszen „képezte" magát az anarchista irodalomból, még a merénylet előtti estén is Kropotkinnak, az anarchizmus elméleti atyjának az emlékiratait bújta.
A belga gyártmányú, Bowning típusú félautomata pisztoly, amivel Princip ölt, Szerbiából származott. Hogy pontosan hány lövést adott le vele, azt nem sikerült kideríteni. Egyik szemtanú három, másik négy lövést vélt hallani. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy kinek szánta azt a golyót, ami Zsófia hercegnővel végzett. Egyesek szerint azt is a trónörökösnek, mások szerint Potioreknek. Az a körülmény, hogy Princip célzás nélkül lőtt, inkább az előbbi verziót támasztja alá, ám vallomása alapján nyilvánvaló, hogy Potiorek halálát sem bánta különösebben.
A szarajevói merénylet nemcsak politikai vetülete, hanem a véletlenszerű elemei miatt is számos szerzőt megihletett, írókat, újságírókat éppúgy, mint rendezőket. Egy 2003-ban készült BBC dokumentumfilm egy újabb részlettel fokozta a véletlen körülmények összjátékát, s felröppentette a szenzációs hírt: egy szendvics miatt tört ki a világháború! Ez a verzió ugyanis azt állítja, hogy Princip a menetre várakozva megéhezett, ezért felkereste a sarki kávézót, ott elfogyasztott egy szendvicset, s midőn az ajtón kilépett, éppen megpillantotta a trónörököst a közeli autóban. Ám ez az epizód merő kitaláció, nincs semmi történeti alapja.
Forrás: Múlt-kor
