Hatvankilenc év után hazaszállítják ukrajnai szülőfalujába egy Magyarországon hősi halált halt szovjet katona földi maradványait. Djacsuk Andrij őrmester pilismaróti temetőben található sírját május 15-én, csütörtökön exhumálták.
Közel hét évtizedig pihentek magyar földben az ukrán származású Djacsuk Andrij őrmester földi maradványai. A Vörös Hadsereg egykori katonája 1945. január 14-én hunyt el a pilismaróti iskolában kialakított tábori kórházban – az egy hónappal korábban, harc közben szerzett sérüléseibe halt bele.
Djacsuk őrmester azon kevesek közé tartozik, akiket haláluk után az egyik legmagasabb elismerésben, a „Szovjetunió Hőse” kitüntetésben részesítettek. Szülőfalujában, az ukrajnai Veliki Orlinciben hosszú évek óta szobor állít emléket neki. Földi maradványait azonban eddig még nem szállították haza. Igaz, azt is csak néhány évvel ezelőtt sikerült kideríteni, hogy az alig kétezer főt számláló Komárom-Esztergom megyei település, Pilismarót református temetőjében nyugszik.
Djacsuk Andrij őrmester sírköve a pilismaróti református temetőben
A falu fölé nyúló dombon épült református templom lábánál lévő sírkert egyik sírkövén hosszú évtizedeken keresztül csak egy egyszerű kőtábla hirdette: itt nyugszik egy „ismeretlen szovjet hős”. A kifakult betűk a mai napig kivehetők a sírkövön, ám föléjük néhány éve új táblát szereltek, rajta Djacsuk Andrij fényképével, születésének és halálának dátumával.
Az őrmester 1944 decemberében, a pilismaróti dunai átkelés során érdemelte ki a „Szovjetunió Hőse” kitüntetést. Csónakjával egymaga hetven katonát vitt át az egyik partról a másikra. A harmadik forduló közben a csónak aknavető-találatot kapott, a repeszektől Djacsuk Andrij is súlyosan megsérült. Az alig 24 éves tiszthelyettes ekkor saját, vérző testével „tapasztotta be” a kilyukadt csónaktestet, hogy átvihesse bajtársait a túlpartra – megmentve ezzel őket a jéghideg Dunába való fulladástól. Azonnal a tábori kórházba szállították, azonban hiába tettek meg érte mindent az orvosok, egy hónappal később belehalt az átkelés során szerzett sebesüléseibe.
A tiszthelyettes hőstettének és halálának történetét a pilismaróti sír mellett mondja el Pjaszkorszij Pjotr Antonovics, egy Veliki Orlinciban található vállalat tanácsosa. Ez a cég vállalta fel azt, hogy koordinálja a hősi halott földi maradványainak exhumálását és hazaszállítását. A tanácsos elárulja azt is: mivel a katona elhunytakor tévesen tüntették fel a személyi lapon az elhalálozás helyét, hosszú évtizedeken keresztül nem lehetett tudni, hogy pontosan hol nyugszik. Aztán a pilismaróti erdőgazdaság egykori fővadásza, Róth János segített a helyszín beazonosításában. Ezt követően pedig több olyan bizonyíték is napvilágra került, amely egyértelművé tette, hogy a pilismaróti sírkertben eltemetett „ismeretlen katona” valójában Djacsuk Andrij őrmester.
„Az ukrán állami tárcaközi bizottság, ukrajnai partnerszervezetünk keresett meg minket azzal, hogy szeretne hazavinni Magyarországról egy háborús hőst. Mi ebben természetesen partnerek voltunk, hiszen nekünk is számtalanszor segítettek az ukrán hadisírgondozók” – mondja Maruzs Roland alezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály Katonai Hagyományőrző és Háborús Kegyeleti Osztályának vezetője, akinek hivatalból szintén jelen kellett lennie a sír feltárásakor. Hozzáteszi: a hősi halott hazaszállítását koordináló vállalat képviselői közvetlenül megkeresték a pilismaróti önkormányzatot is, kérve a segítségüket az exhumálásban. A Honvédelmi Minisztérium főosztálya ezt követően szerezte be a szükséges engedélyeket és pontosította az időpontot.
Djacsuk Andrij egyike annak a mintegy 120-140 ezer szovjet katonának, akik Magyarország területén estek el a második világháborúban. „A magyar hadisírgondozók mindent megtesznek annak érdekében, hogy az egykori ellenség elesett katonái békében, nyugodtan pihenhessenek” – hangsúlyozza az alezredes.
„Az őrmester sírján mindig volt friss virág, gyakran mécsest is gyújtottak emlékére a temetőbe kilátogató emberek” – meséli a település polgármestere, Pergel István, mielőtt az exhumáláshoz megfelelő hatósági engedéllyel rendelkező vállalkozó munkatársai nekilátnának a hét évtizedes sír megbontásának. Az önkormányzat első embere hangsúlyozza: a falu mindkét temetőjében nyugszanak elesett világháborús katonák, a pilismarótiak pedig mindig megbecsülték az ő emléküket, gondoskodtak arról, hogy méltó helyen nyugodhassanak, hiszen jól tudják, hogy a „halott katona többé már nem ellenség”.
A falu lelkipásztora, Kovály Erzsébet úgy tudja, az őrmester maga kérte, hogy a református temetőbe temessék. „A gyülekezethez tartozott a sír, a gyülekezet tagjai gondozták azt” – emeli ki a lelkész, majd Isten áldását kéri a hősi halottra.
Hetven évig volt a temető része a sír, ezért az őrmester földi maradványainak exhumálása után visszaállítják eredeti állapotába, így aki szeretne, továbbra is elhelyezhet itt egy szál virágot vagy mécsest – árulja el a polgármester, miközben egyre több csont kerül elő a földből.
Az őrmester hamarosan hazai földben nyugodhat. Veliki Orlinci önkormányzata – a kijevi és a moszkvai patriarchátussal közösen – május 27-én rendezi meg az újratemetését. Katonai tiszteletadással és díszsortűzzel búcsúznak tőle, földi maradványait a családi sírba, édesanyja koporsója mellé helyezik.
1941-ben indult el otthonról, több mint hetven év után tér haza…
Fotók: a szerző felvételei
Forrás: honvedelem.hu
