Több könyvtárat is megtöltene a második világháborúval foglalkozó szakkönyvek, szépirodalmi alkotások és regények hosszú sora. Heti − szokásunkhoz híven szigorúan szubjektív szempontok szerint összeállított − listánkban tíz, a második világháborúról szóló regényt ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök (1948)
Sikeres színdarabok és novellák után 1948-ban jelent meg Irwin Shaw első regénye, amely gyorsan világsikert aratott. „A háborúellenes, antifasiszta regényben Irwin Shaw rendkívül élethűen ábrázolja a második világháború kegyetlenségét, ami nem kímélte sem a hétköznapi embereket, sem pedig a csatában harcoló katonákat. Igazából a történelmi események csak háttérül szolgálnak, a történet elsődleges célja három különböző fiatalember sorsának párhuzamos bemutatása a rendkívüli, embertelen körülmények között" – olvasható a könyvről megjelent egyik kritikában.
Az író két amerikai katona és egy náci őrmester személyes sorsa köré bonyolítja a világhírű regényt. A szövetségesek nyugati hadműveletének története mellett bemutatja az amerikai hadigépezet működését, a kaszárnyák életét, a partraszállás végtelen, izgalmas óráit.
Norman Mailer: Meztelenek és holtak (1948)
A világirodalom egyik legnagyobb regényeként számon tartott írást a kritikusok leginkább a 22-es csapdájához hasonlítják, hiszen Joseph Heller alkotásához hasonlóan a regény lényege nem a háború, hanem a háborúhoz kapcsolódó érzések, az emberek háborúra adott reakciójának bemutatása.
A könyvet – amely 62 hétig vezette a The New York Times bestsellerlistáját – az író katonai élményei ihlették. A történet szerint az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes-óceáni Anopopej szigetét. Hatalmas tüzérségi előkészítés után, irdatlan hadi apparátus kíséretében hatezer katona száll partra. A szokásos lelkiállapotban vannak: félnek is, reménykednek is, izgatottak, és nagy harci kedvvel látnak neki az új feladatnak. Megkezdődik a hetekig tartó gyilkos dzsungelháború...
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón (1952)
Könyve világsiker lett, a regényből forgatott és 1957-ben bemutatott film pedig három Golden Globe-, hét Oscar-, illetve négy BAFTA-díjat nyert. A Híd a Kwai folyón című könyv a mai napig az egyik legismertebb és legolvasottabb, a második világháborúról szóló könyv.
A franciaországi Avignonban 1912-ben született Pierre Boulle egyes információk szerint az ellenállási mozgalom titkos ügynöke volt, és kémtevékenységet folytatott az indokínai hadszíntéren. A Párizsban megírt, később világhírűvé vált és számtalan nyelvre lefordított könyv története jól ismert: a japán fogságba esett brit tiszt, Nicholson ezredes azt követeli, hogy embereivel tisztességesen bánjanak fogva tartóik a burmai hadifogolytáborban, miközben azt a feladatot kapják, hogy embertelen körülmények között építsenek vasutat a dzsungelen keresztül. Az ezredes hosszú időn keresztül dacol a tábor parancsnokának akaratával, ám végül megállapodik vele: katonái megépítik a japánok számára stratégiai fontosságú vasútvonalat. Ám eközben a táborból korábban megszökött amerikai tiszt, Shears hadnagy azt a feladatot kapja, hogy robbantsa fel a hidat...
Leon Uris: Meghalsz, tengerész! (eredeti cím: Csatakiáltás) (1953)
Az Amerikai Egyesült Államok tengerészgyalogságának állít emléket a világhírű amerikai író. A könyvben leírt események nagy része a valóságban is megtörtént, mégpedig a második világháború csendes-óceáni hadszínterén, ahol a tengerészgyalogosok saját vérükkel írták a történelmet. Az író maga is részt vett az öldöklő küzdelemben, rádiósként szolgált a tengerészgyalogságnál.
Az egyik internetes szakportál szerint Leon Uris könyve „kegyetlen realizmussal megírt regény, amely személyes közelségbe hozza a második világháború borzalmait és az amerikai tengerészgyalogság háborús hétköznapjait. Érdekes, a feszültségeket mindvégig fenntartó izgalmas olvasmány."
A szerző egyébként eredetileg Csatakiáltás (Battle Cry) címmel írta meg a könyvet, és arra törekedett, hogy egy olyan csoport életéről alkosson jellemrajzot, amelynek tagjai különböző társadalmi osztályokból, nemzeti-vallási felekezetekből jöttek. A mű magyarul mindkét címen megjelent.
Joseph Heller: A 22-es csapdája (1961)
Az Amerikai Egyesült Államok pilótáinak nincsen más lehetőségük megúszni az egyre lehetetlenebbé váló bevetéseket, mint hogy megpróbálják orvosi úton leszereltetni magukat. Ezzel azonban beleesnek a huszonkettes paragrafus csapdájába. A szabály szerint ugyanis leszerelni csak azt a katonát lehet, aki ezt az elmeállapotára hivatkozva kéri. Aki viszont ezt kéri, az nyilvánvalóan nem lehet őrült, csupán ki akarja magát vonni a harci állományból. Vagyis nem szereltethető le.
Joseph Heller világhírűvé vált szatirikus történelmi regénye Olaszországban játszódik 1943-ban. Yossarian kapitány történetét követi nyomon, aki az Amerikai Egyesült Államok légierejének 256. századában, bombázótisztként szolgál. A történet számos eseménye többször is lejátszódik, ezek során a könyvben szereplő karakterek más-más nézőpontjaiból is részesei lehetünk a történéseknek.
A mű folytatása a Záróra (Closing Time) című könyv, amit Heller 1994-ben jelentetett meg és a A 22-es csapdája szereplőinek háború előtti, de főleg háború utáni életét mutatja be.
Alistair MacLean: Kémek a sasfészekben (1967)
1944-ben, a Bajor-Alpokban található Sasfészek nevű erődben, a Gestapo dél-németországi központjában a németek fogva tartanak egy amerikai tábornokot, aki a szövetségesek tervezett franciaországi partraszállásának egyik főszervezője. Ha megtörik és vall, akkor el kell halasztani a második front megnyitását, ami évekkel meghosszabbíthatja a háborút...
Kiszabadítására Londonból indul útnak egy héttagú kommandó, azonban hamar felmerül a gyanú: lehet, hogy áruló van köztük? Lehet, hogy a küldetésnek nem is a tábornok kiszabadítása a célja?
A regényből készült, Clint Eastwooddal és Richard Burtonnel 1968-ban bemutatott amerikai−angol−német háborús film a mai napig a világháborúról szóló mozik egyik alapműve.
Lothar-Günter Buchheim: A tengeralattjáró (1973)
A második világháborúról szóló egyik legkiválóbb német regényként jegyzik az egykori tengerészeti haditudósító, Lothar-Günther Buchheim világhírű könyvét. Azon művek sorába tartozik, amely a német oldalról mutatja be a világégés borzalmait, egy vékony acélcsőbe zárt maroknyi katona szenvedését az 1941-es Atlanti-csata körüli időkben.
Az író nem szépít és nem idealizál, a legtökéletesebb részletességgel idézi fel mindazon borzalmakat, amiket a második világháború e hadszínterén szolgálóknak el kellett viselniük.
A kritikusok véleménye szerint a szerzőnek könyvében sikerült sztereotípiáktól mentesen leírni egy német hadi-tengeralattjáró klausztrofóbikus világát, s a mű tökéletesen ötvözi második világháborús élményeit az írói fantáziával.
Cornelius Ryan: Messze volt a híd (1974)
Az Írországban született Cornelius Ryan regénynek „álcázott" történelmi riportja a második világháború nyugat-európai hadszínterének egyik legnagyobb csatáját, az arnhemi Rajna-hídért folytatott öldöklő és véres küzdelmet írja le világhírűvé vált könyvében.
A szövetségesek 1944. szeptemberi akciója – amely egyben a második világháború legnagyobb légideszant-hadművelete volt – a Market Garden nevet kapta, parancsnoka pedig Bernard Montgomery volt. A hadművelet során három légi szállítású hadosztályt dobtak át Angliából Hollandiába azzal a feladattal, hogy Hollandia nyugati részének elfoglalásával lehetővé váljon a szövetségesek számára a Ruhr-vidék bekerítése. Amennyiben a merész terv beválik, talán hamarabb véget ért volna a második világháború.
A szövetségesek azonban számos hibát elkövettek: kevés időt szántak a hadművelet tervezésére, a ledobási zónákat túl nagy távolságra jelölték ki a hidaktól, nem foglalkoztak a felderítés és a holland ellenállás jelentéseivel, nem rendelkeztek a megfelelő eszközökkel, és az időjárás is a németeknek kedvezett. Azaz messze volt a híd...
Robert Harris: Enigma (1995)
1943 tavaszán óriási hajókonvoj tart Amerikából Nagy-Britannia felé, a háborús erőfeszítésekhez szükséges rakománnyal és tízezer emberrel. Valahol a jéghideg vízfelszín alatt német tengeralattjárók falkái lesnek rá – hogy pontosan hol, azt azért nem lehet tudni, mert a német főparancsnokság nemrég megváltoztatta az Enigma nevű hírhedt kódológép rejtjelrendszerét. Az angliai Bletchley Parkban lázasan tevékenykedik a szövetségesek legnagyobb rejtjelfejtő központja, de hiába van birtokukban több zsákmányolt Enigma-gép, s hiába tudják elfogni a német haditengerészet kódolt táviratait, a lemaradásuk behozhatatlannak látszik. A központ már csak Tom Jerichóban, a zseniális fiatal matematikusban reménykedhet...
Bár a történet fikció, és – legalábbis a Bletchley Parkban egykoron dolgozók szerint – vajmi kevés köze volt a valósághoz, a német fejlesztésű Enigma gép valóban létezett. Mint a könyvben, a való életben is titkos üzenetek rejtjelezésére és visszafejtésére használták. A legelső Enigmát még az első világháború végén alkotta meg Arthur Scherbius német mérnök, s a berendezést a használók abszolút biztonságosnak tartották, mivel a kódolt szövegek a hagyományos módon megfejthetetlenek voltak.
Ken Follett: A megfagyott világ (2012)
Az egyik leghíresebb, elsősorban történelmi kalandregényeket és napjainkban játszódó krimiket író brit szerző sokadik remekműve az Évszázad-trilógia, amely három kötetben meséli el a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik. A második rész, A megfagyott világ (Winter of the World) a Párizs környéki békéktől a második világháború befejezéséig, illetve az amerikai és a szovjet atombombák felrobbantásáig kíséri el a szereplőket.
A 2014-es megjelenésre tervezett harmadik kötet pedig a hidegháború éveibe kalauzolja majd el az olvasót.
„A véres és gyönyörű 20. század története, ahogy azt csak Ken Follett tudja elmesélni" – olvasható az ajánlás a második kötet magyar nyelvű kiadásának borítóján. A sorozatról a kritikusok is egyöntetűen azt állítják, hogy újabb mestermű született.
Forrás: honvedelem.hu
