„Megragadom az alkalmat és írok, mert ez nem lesz cenzúrázva. Mit is írjak hirtelen, mert nem sok időm van! [...] Egészségem jól van! Jókedvem a régi! Nem veszem komolyan a háborús körülményeket, a koplalást, a piszkot, a strapát, a földön való alvást, a „Rata" repülőgépek közeledését, azoknak bombázását. [...] Bizony, édes fiaim, itt csak annak elviselhető és nem kétségbeejtő az élete, akinek „Erős vára az Isten!" Még alig egy hónapja, hogy elhagytuk édes hazánkat, és még meg sem próbáltuk a harci fáradalmakat, máris elegünk van. Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél" - írta egyik levelében a Donnál harcoló magyar 2. hadsereg egy tartalékos tisztjelöltje a családjának. Levelezésük értékes információkkal szolgált a második vonal mindennapjairól, de jelleméről, életviteléről is hasznos adalékokat tudhatunk meg.
Üzleti érzék a fronton
A levelezés a Donnál harcoló magyar 2. hadsereg egy tartalékos tisztjelöltjének és családjának az üzenetváltása. Tipikus háborús levelezés: a család által küldött levelek sorsa ismeretlen, a levelezés nagy részét az Erdős Lajos címzetes karpaszományos őrmester által hazaküldött és itthon összegyűlt levelek teszik ki. A dátumokból és sorszámokból következtetve a hazaküldött levelek is hiányosak, nem került elő az összes. A feleség többnyire rávezette a hazaérkezés dátumát, így megállapíthatjuk, mennyi ideig bolyongtak a levelek, mielőtt megérkeztek a címzetthez.
Erdős Lajos - levelei alapján - mélyen vallásos ember lehetett, de precízsége, rendszeretete is látszik írásain. Sok információt közöl a második vonal mindennapjairól, de jelleméről, életviteléről is hasznos adalékokat tudhatunk meg. Igyekezett üzleteléssel javítani anyagi helyzetén, ennek alapját elsősorban a magával vitt cigaretta képezte. Tagadhatatlanul jó üzleti érzékkel nyújtott rosszabb anyagi körülmények között élőknek kölcsönöket, amelyeket általában azok családtagjai adtak meg Erdős feleségének. Rendszeresen tudakozódott otthoni gazdaságának állapota felől, rendelkezik a teendőkről, befektetésekről.
Levelezését és csomagjait gyakran mások nevére címezve bonyolította le (ennek oka az lehetett, hogy az egy fő számára engedélyezett posta küldemények mennyisége nem volt számára elegendő. Így szegényebb sorsú bajtársaitól vásárolt levél- illetve csomagküldési jogot.) De arra is volt gondja, hogy saját egyéni felszerelését kiegészítse olyan módon, hogy a szigorúnak ígérkező orosz telet kibírhassa bennük. Leveleiben rendszeresen tudósított hogylétéről, érdeklődött az otthon maradottak, otthoni események iránt. Az ismerősök, falubeliek sorsára is rendszeresen kitért.
Frontszolgálata során igyekezett az általa fontosnak tartott eseményeket megörökíteni. A filmeket hazaküldte, és azok helyett családja küldött neki újakat. Erdős Lajos - polgári foglalkozásának és életkorának köszönhetően - szerencsés harctéri beosztást kapott. Ennek köszönhette viszonylag kiváltságos helyzetét, de egyéni szerencse is szerepet játszhatott abban, hogy az általa készített nagy mennyiségű fényképet haza tudta juttatni. Annak is megtalálta módját, hogy rendszeresen tudósítson helyzetéről - ha a magyar tábori posta éppen nem járt, akkor a német postával, vagy épp szabadságra utazó, leszerelő bajtársakkal. Szembetűnő a különbség a tábori postán keresztül, valamint az egyéb utakon hazajuttatott levelek hangvétele között. Ez érthető, hiszen utóbbiaknál nem kellett attól tartani, hogy a cenzúra elkobozza őket. Illegálisan hazajuttatott leveleiben több alkalommal írt olyan helyekről, harccselekményekről, ami a hivatalos úton küldött írásokban nem volt lehetséges. Ugyanakkor a cenzúrán keresztül küldött levelezőlapjaiban gyakran semmitmondó frázisokat, közhelyes mondatokat ismételget, amelyek megfeleltek a hivatalos elvárásoknak.
A levelek dátumozásából úgy tűnik, hogy 1942. december elején hazament szabadságra, és 1943. január elején visszatért alakulatához. A 2. hadsereg összeomlását követően 1943. januárjában, számos levelében szinte kétségbeesetten szorgalmazta leszerelését, kapcsolatokat mozgósított ez ügyben. Ebben az időszakban a kommunikációs csatornák bizonytalanná váltak, ez jól látszik leveleiből. Csak a tábori posta útján küldött haza leveleket, amelyekben sokszor ismétli önmagát, a sablonos, cenzúra által engedélyezett szófordulatokon túl zömmel a felmentési kérelmének elintézését sürgette. Korábban Erdős rendszeresen tudósított a vele szolgáló helybeliek sorsáról, az összeomlás után a helyzet megfordult: gyakran olyan bajtársak elérhetőségéről, hogylétéről tudakozódott otthon tartózkodó családjától, akikkel korábban együtt szolgált. A vizsgált időszakból származó - 1943. március 14-én Egerben keltezett - utolsó levelében utal felesége látogatására, ami azt mutatja, hogy korábban hazaérkezett, és túlesett a kötelező karanténon is.
"Még ezután jön a haddelhad"
1942. VII. 06. 21h. Valahol Poroszországban
Édeseim! Nem tudom, hogy képeslapjaimat megkaptátok-e. Azért ilyen lapon is írok. - Nagyon gyönyörű útban volt részem. Rátok gondoltam, mikor szép vidéket láttam. Olykor-olykor a szemem is könnybelábadt. Ha jól érzitek magatokat, ti is gondoljatok rám. [...]
1942. VII. 10. Valahol Oroszországban
[...] Jól érzem magam. Elszorult szívvel látom a szovjet paradicsom milyenségét. Ki sem lehet azt fejezni, hogy mi a látnivaló. Szomorú a szerencsétlen oroszok élete. Nagyon sokat láttam. A váraljaiaknak üzenem, hogy esténként imával adjanak hálát az Istennek. Jöjjön ki önként, aki otthon elégedetlen. Remélem, jól vagytok. Bercivel még nem találkoztam, mert még mindig a vonaton vagyunk, és innen csodáljuk a dicső németek harci tevékenykedéseinek eredményét. Az otthoni orosztérkép helyett vedd meg Ferenczytől - Miskolc - „Európai Oroszország" c. 1:5000000 mértékű térképet. Legyen meg otthon is. Számtalanszor ölel és csókol mindenkit: Apukátok
1942. VII. 27. 12h. Valahol Oroszországban
Mától kezdve számozom a „Haza" küldött leveleket, lapokat. Te is sorszámozd, miket elküldötök, hogy így ellenőrizni tudjuk, hogy hanyas számú levelek kallódnak el. Eddig kb. 20 lapot, 1 levelet írtam, azért kezdem 21-el. [...] Édesem! A levelemben kértem, hogy küldj 1 kg-os csomagot. Fontos, hogy 1 db körömkefe, 1 db háziszappan, a bőrkesztyűm benne legyen az elsőben. A második csomagban okvetlenül egy khaki színű nyakas ing legyen, mert a nagy meleg miatt mindig ingben vagyunk, s az otthoni ingeket sosem használjuk, a kincstári 2 db. kevés. Az első 2 csomagból a cigaretta kimaradhat. Hogy-mint vagytok? Én jól, mert harmadnapja egy helyben vagyunk. Írjatok. Számtalanszor ölel s csókol kedves mindnyájatokat szerető: Apukátok.
Valahol a front mögött (Forrás: ArchívNet)
1942. VII. 30. Valahol Oroszországban, Koschatowka
(Borítékos levél, magánúton hazajuttatva) Győri Kálmán ároktői 30-35 holdas fdm-nek ma jött ide utána a fölmentése és holnap megy „Haza!" Megragadom az alkalmat és írok, mert ez nem lesz cenzúrázva. Mit is írjak hirtelen, mert nem sok időm van! Csak a legfontosabbakat! Egészségem jól van! Jókedvem a régi! Nem veszem komolyan a háborús körülményeket, a koplalást, a piszkot, a strapát, a földön való alvást, a „Rata" repülőgépek közeledését, azoknak bombázását. Tisztjeim ezért szeretnek, kivéve a századosomat, mindenkivel pertuban vagyok. Bizony, édes fiaim, itt csak annak elviselhető és nem kétségbeejtő az élete, akinek „Erős vára az Isten!" Még alig egy hónapja, hogy elhagytuk édes hazánkat, és még meg sem próbáltuk a harci fáradalmakat, máris elegünk van. Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél. Már pedig ha te anyukám otthon lépéseket nem fogsz tenni, bizonyára itt ér, és akkor vagy látjuk egymást az életben, vagy nem.
Földi boldogságunk további folyásának érdekében arra kérlek, hogy a legrövidebb időn belül tégy lépéseket azirányban, hogy engem is felmentsenek. Váltsd ki az orvosi bizonyítványt, hogy gyenge vagy és nem vagy képes énhelyettem is tanítani. Semmi körülmények között ne vállald az én dolgaimat. Különösen ne a tanítást, de semmit se. Az egyházközség állítson helyettest, még akkor is, ha az a mi anyagi helyzetünk rovására menne. Egyszóval mindent úgy intézz, úgy cselekedj, hogy érezhető legyen minél jobban a hiányom. Ne törődj semmivel se!!! Mellesleg, ha valakinek nem tetszik, vesd a szemére, hogy a kisbírót és boltkezelőt ha lehet mentesíteni, mért ne lehetne az egyedüli vezető embert. És ne restelj H. Károllyal tárgyalni és pozitív álláspontra helyezkedni a felmentésem érdekében. Forszírozd nála, mielőbb, mert ha most elkezded is, a legjobb esetben karácsonyra hazakerülök, ha ugyan addig megőriz a jóságos Isten.
Érsekújvár, Galánta, Vág-völgyén át Teschen, Kreitenburg, Hohensalza, Thorn, Imterburg, Wilna, Dünaburg, Poloch, Vityebszk, Szmolenszk, Rosztovl, Brjanszk, Orel, Kurszk, Sztaryj-Oszkolon keresztül Voronyezs alatt kb. 30 km-re délnyugatra Koschatowka nevű 2000 lelket számláló orosz faluban vagyunk, még mint tartalék e.ü. oszlop. Bár tartalék vagyunk, de most is van kb. 20 betegünk és a napi orvosi kezelést, vizsgálatot végzik az orvosok. Mindennap várjuk a parancsot, közvetlen a front mögé vonulásra. Hogy eddig nem voltunk nagyobb veszélynek kitéve, mint „Előre!" vonuló alakulat, arról ne szólj senkinek. Annyi biztos, hogy még ezután jön a haddelhad. Rózsa Jóskának már majdnem halálhírét közlöm, habár ő is tartalék még Hlaváccsal, N. Pityuval együtt. Mellette robbant egy repülőről dobott bomba, de szerencsére Jóskát csak légnyomás érte. Nappal csak megvagyunk a nyomorult oroszoktól, hanem est 9-től éjjel 2-ig piszkoskodnak. Egy párszor már én is Istennek ajánlottam lelkemet! [...] Kosztunk gyenge. 1 komiszt 4 napra kap egy ember. Legnagyobb baj, hogy Gaál Gyula hadnagy, a volt rekviráló tisztünk a gh. főnök, a szakácsok főnöke, és ő nem törődik a konyhával, s a jóból sem tudnak főzni. [...]
"Köves utat még nem láttam"
1942. IX. 13. Valahol a Don mellett
[...] Ma állomásügyeletes tiszt vagyok, itt kell ülnöm a pságon, van egy kis időm, írok, bár nagy a zsinat, zűrzavar. [...] Csomagban csak 6x9-es faorsós filmet küldj, ér és fülmelegítőt. Utóbbit boltban adják, de már most vedd meg, mert később nem kapsz, és egy mosószappant. Későbbi csomagokban snapszot, szalonnát. [...] Szegény Végh Jóskát és árváit igen sajnálom, valamint Dósa L.-t is. Itt nagyon könnyen kijut a hozzájuk hasonló sors. [....] Én is sokszor vagyok otthon álmomban. Ilyenkor igen boldog vagyok. Sajnos, hogy az esperes úr és H. Karcsi nem sokkal biztatnak. De nem baj, édesem. Én megértem, mert látom, mi a helyzet. De ne nyugtalankodj emiatt, Édesem! Bízzunk a jó Istenben. Megnyugvással leszek, illetve vagyok még egy évig is - ha kell - idekint, csak az a jóságos Isten óvjon meg ezután is, mint eddig és épségben, egészségben kerüljek még egyszer közétek.
Abban ne remélj, hogy a közeljövőben hazakerülök, 5%-ban van reményem, hogy karácsonyra otthon leszek. [...]. N. Laci fungálását ne forszírozd. Se iskolásaimmal, se leventékkel ne törődj! Hadd látsszon minél jobban a hiányom, a jövőben ne legyen kedvük kiengedni a faluból. [...] A csipke se izgasson. Azt a pár száz pengő tiszta hasznot én játszva megkeresem itt a magammal hozott cigarettán. Még van kb. 7000 db., mert csak 12-15 márkát kínálnak 100 db. Leventéért. Az úton 30-40-et is kínáltak és nem adtam. [...] magamról mit írjak!? Semmit, mert amit írhatnék, arra nincs időm, mert arról könyvet kellene írni, hogy el tudjátok gondolni a helyzetemet. [...] Kimondhatatlan örömünkre tegnap este kaptuk meg Borbély M. Emil főispán úr ajándékát, egy 4 csöves Orion rádiót. Mától kezdve már fogjuk tudni, hogy hányadika van, milyen nap és hány óra van, sőt, azt is tudjuk, hogy mi van a nagyvilágban. Hogy mit csinálnak „Otthon" az orosz repülők. De azt is megtudtuk, hogy a mi Don melletti működésünket mily korán - de igen röviden - Ti is tudjátok. Különös érzés ez!! Magunkról közölteket rádión hallani. Legérdekesebb az egészben a rövidség. [...] Minden 3. napon írj. A levelet leragasztva küldd! Majd felbontja az, akinek kötelessége a felbontás. Legutolsó esetben itt nekem. [...]
M3 Stuart könnyűharckocsi roncsa (Forrás: ArchívNet)
1942. IX. 14.
[...] Oskino alatt délre vagyunk kb. 6 km-el Masjugino-ban. 9-e óta állandóan támadunk, az ezen a részen még innen lévő oroszokat verjük a másik oldalra. Orvosaink kezéhez szépen kerülnek sebesültek. Fontos, hogy bár lassan, méterről méterre, de haladunk előre. 9-én 20 perc alatt két repülőtámadásból, mit az oroszok intéztek, 3 orosz gépet láttam 15 órakor lezuhanni. Rengeteg felvételem van már. Hogy hány támadás és ellentámadás volt 9-e óta, az nem fontos. Fontos, hogy az oroszok szórványosan 60-100-as csoportokban jönnek át hozzánk. Lőszerük, élelmük kevés. A fanatikus kommunisták azonban az utolsó leheletig kezelik a géppuskát, ágyút stb. Jól vagyok. [...]
1942. XI. 04.
[...] Isten különös kegyelméből eddig csak 1 autóvezető, egy autószerelő és egy üzemanyagtisztes hiányzik közülünk. Mindhárman csak sebesültek. Okt. 18-tól 22-ig esett az eső. Ama eső 19-én útban talált útban talált tőlem északra és kb. 80 km-re fekvő, a Don partján fekvő nagy orosz város alatt, W-zs alatt. Ekkor megkaptam a szájízesítőt, hogy mi van itt esős idő esetén. [...] Bizony, édes kisanyám, 110 kilométerre nyugatra a legközelebbi vasútállomáshoz nem is tudom, hogy jutunk el a postáért és szabadságoláskor, ha ugyan lesz belőle valami. Nem lehet azt leírni, hogy mi van itt, a tiszta föld utakon. Köves utat még nem láttam, csak bent városokban. Az a jó, hogy sem az esőtől, sem a sártól nem sokat kell szenvedni, mert egy orosz parasztházban lakunk négyen egy szobában [...]. A repülőtámadástól kell csak tartani. Az ellen meg egy, a pitarból megközelíthető olyan „bunker"-ünk van az épület mellett az udvaron, hogy az teljesen bombabiztos 50 kg-on aluli bomba ellen még akkor is, ha a tetejére esik. [...]
1942. XI. 30. Valahol a Don mellett
[...] Már be vagyok osztva szabadságra. 14 nap lennék „Otthon!" Ha az Úr Isten is úgy akarja, 23-án Otthon vagyok. [...] Ha kocsi kell, táviratilag vagy telefonon kérem! No de ne beszéljünk e témáról, mert hátha ezért nem lesz belőle semmi! Ne is várj, édesem! Ha megyek, leszek!! [...]
1943. I. 28.
Isten kegyelméből jól vagyok. Imádkozzatok úgy értem, mint minden magyarért, kik itt vagyunk valahol Oroszországban. Martsekényihez személyesen menj közös ügyünkben, de azonnal. Bódy K. vagy Virányi Laci megmondja, hogy mikor, milyen szám alatt hová ment a k[érvény]. Mindeneknél ez a legfontosabb, addig, míg nem késő, tehát azonnal menj, és az eredményről értesíts. [...]
Forrás: Múlt-kor
