Hetvenhárom évvel ezelőtt lett öngyilkos Magyarország miniszterelnöke, Teleki Pál. Az életének saját kezűleg véget vető földrajztudós a 20. századi magyar történelem azon szereplőinek sorát gyarapítja, akiknek ellentmondásos a megítélése. Vitathatatlan eredményeit, az ország világháború utáni konszolidációjának megkezdését vagy később, a második világháborúban a náci Németország terjeszkedése nyomán elmenekültek befogadását beárnyékolja a hazai zsidóság helyzetéről és érvényesülésük korlátozásáról alkotott véleménye és gyakorlati lépései. A numerus clausus támogatása és az első két zsidótörvényben való közreműködése Teleki politikai pályafutásának fájó pontjai. Életútját végül az akkor és sokak által azóta is vitatott öngyilkossága tette tragikussá, az elveihez következetesen ragaszkodó tudós-politikus morális szempontok szerint döntött úgy, hogy véget vet életének.
Tudós vagy politikus?
Földrajztudós, egyetemi oktató, külügyminiszter, miniszterelnök, vallás- és közoktatásügyi miniszter, főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Csak néhány olyan pozíció, amelyben megtaláljuk Teleki Pált, a konzervatív szemléletű erdélyi grófot. Teleki tudósként és politikusként egyaránt maradandót tudott alkotni, teljesítménye és eredményei szellemi adottságain túl konzekvens magatartásának és a politikai játszmákat elhagyó egyenes jellemének is betudható.
Az 1879-ben született Teleki nagy múltra visszanéző erdélyi arisztokrata családból származott, amelynek tagjai között találunk erdélyi kancellárt (Teleki Mihály), 1848-as szabadságharcost (Teleki Sándor), politikust (Teleki László) és híres Afrika-utazót is (Teleki Sámuel). Nem csoda, ha a tragikus sorsú miniszterelnök érdeklődése igen széleskörű volt. A gimnázium elvégzése után állam- és jogtudományi ismereteit gyarapította felsőfokon, de emellett hallgatott szociológiai, földrajzi és mezőgazdasággal foglalkozó előadásokat is.
Kutatásai és írásai érintették a néprajzot, a filozófiát, jogtörténetet és a biológiai darwinizmus kérdését is. Doktori címének megszerzése után a Magyar Földrajzi Társulat főtitkára lett, illetve a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Tudományos tevékenysége mellett a dualizmus kori Magyarországon már - a családi hagyományokhoz híven - a politikába is bekapcsolódott, évekig volt parlamenti képviselő az Andrássy-párt színeiben.
Az első világháború kitörése után frontszolgálatot vállalt. Előbb a szerb, majd az olasz hadszíntérre került, aztán a vereség után, 1918 szeptemberében többedmagával nekilátott megalkotni a híres „vörös térképet". A Kárpát-medence földrajzi és népességi helyzetét felvázoló alkotás onnan kapta elnevezését, hogy a magyar etnikumot jól látható piros színnel jelölték a dokumentumon.
A következő évben némi svájci kitérő után, a Tanácsköztársaság idején egy másik erdélyi gróf és későbbi miniszterelnök, Bethlen István mellett a bécsi Antibolsevista Comitéban tűnt fel, majd a szegedi ellenforradalmi kormány tagjaként külügyminiszter lett. A kommunista hatalom bukása után tagja lett a Párizsba utazó magyar békedelegációnak, majd a trianoni békediktátum aláírása után röviddel, 1920 júliusában Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké.
Először az ezer sebből vérző ország élén
Teleki Pál roppant nehéz időszakban vette át Magyarország irányítását. Az ország egy vesztett háború után rövid időn belül átélt egy forradalmat, amely után kommunista hatalomátvétel és berendezkedés következett. Ennek felszámolása a fehérterrorba torkollott, amit aztán pár hónappal később a béketárgyalások, majd az országot társadalmi, gazdasági, etnikai és kulturális szempontból tragikusan érintő trianoni béke követett.
Teleki ezalatt a rövid, mindössze kilenc hónapos időszak alatt mégis el tudta kezdeni az ország talpra állítását, megteremtve ezzel a bethleni konszolidáció alapjait. Teleki mindenekelőtt feloszlatta az alkotmányos rendre veszélyes különítményeseket, valamint felfüggesztette az irredenta Ébredő Magyarok Egyesülete nevű szervezetet. A szélsőjobb mellett a kommunista pártot is igyekezett ellehetetleníteni, amire az „állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről" szóló törvénycikk adott lehetőséget.
A szélsőségek kiiktatása mellett ekkor kezdődött el a földreform kidolgozása is. A földosztás mintegy kétmillió embert érintett, jóllehet a parcellák mérete csekély volt egy-egy parasztcsalád eltartásához. Az intézkedés ennek ellenére a rendszer elfogadottságának céljából eredményesnek volt mondható, hiszen az ezzel kapcsolatos elégedetlenségeket sikerült visszaszorítani.
Teleki kormányzati teljesítményének negatív oldala is volt. A felerősödő antiszemita hangulat következtében született meg az ún. numerus clausus: a törvény szerint a „magyarországi nemzetiségek és népfajok" tagjai csak számarányuknak megfelelő mértékben vehettek részt a felsőoktatásban. Ez a felsőoktatásban az izraelita vallású diákok arányának csökkenését eredményezte.
A miniszterelnök munkájának 1921 tavaszán IV. Károly váratlan magyarországi megjelenése vetett véget. A volt király arra hivatkozott, hogy 1918-ban csak felfüggesztette uralkodói jogait, így a trónt ez alapján el akarta foglalni. Az esemény következtében - amelyet első királypuccsként szokás emlegetni -, miután magatartása a kérdés kapcsán nem volt egyértelmű, Teleki helyzete megingott, lemondását Horthy elfogadta. Telekit, aki a poszthoz egyébként sem ragaszkodott különösebben, két okból sem aggasztotta a távozás. Egyrészt azért, mert így visszatérhetett a karakteréhez talán jobban illő tudományos-oktatói tevékenységéhez, másrészt mert tudta, hogy helyét az általa jól ismert Bethlen István veszi át, aki folytatta az elődje által megkezdett konszolidációt.
Tudományos sikerek és a revízió
A következő években Teleki a politikai élettől némileg távolságot tartva élte életét. Magyarországi főcserkész lett, 1933-ban szervezője és irányítója volt a 4. cserkész világtalálkozónak, majd a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karának dékáni, később a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektori székét foglalta el.
A húszas években népszövetségi megbízottként részt vett a török-iraki határ megállapítása előtti felmérésben.1930-ban tudományos tevékenységéért Corvin-lánccal tüntették ki. Mindeközben a politikai életben is - ha nem is az első vonalban - jelen volt, először nemzetgyűlési képviselőként, majd a húszas évek végétől évekig a felsőház tagja volt.
Teleki tevékenységének - ahogy a két világháború közti magyar politikai elit gondolkodásának is - fontos része volt a magyar revízió ügye. Ez irányú erőfeszítéseit beárnyékolta az ún. frankhamisítási ügy, amelynek célja a trianoni békediktátum első számú felelősének tartott Franciaország gazdasági megroppantása volt. A hamis bankókat ugyanis az Állami Térképészeti Intézetben nyomtatták, amelyet történetesen Teleki Pál irányított.
A földrajztudós - aki intézeti szintre emelte a magyar revízió ügyét - elképzelése szerint a béke felülvizsgálatához a nyugati kapcsolatok építése az egyik út, így a francia-angol orientációt lényegesnek tartotta. Úgy képzelte, hogy az európai nagyhatalmak idővel belátják a béke igazságtalan voltát és korábbi döntésüket revideálják. A hitleri hatalomátvétel után a nemzetiszocialista Németországban Teleki komoly veszedelmet látott, ugyanakkor a magyar revíziós elképzelések szempontjából lehetőséget érzett az Európa térképét átrajzoló német politikában.
Meddig lehet nemet mondani a náci nyomásnak?
A nagypolitika színpadára 1938-ban tért vissza, amikor vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát vállalt Imrédy Béla kormányában. A revíziós politika sikereként volt értékelhető az első bécsi döntés, amely során az országhoz került Szlovákia déli része és Kárpátalja délnyugati sávja. A tárgyalás során Teleki a magyar delegáció egyik vezetője volt. 1939 elején a kormányzó másodszor is kinevezte Telekit miniszterelnöknek, így az ekkor már nem túl irigylésre méltó kormányfői pozíciót a második világháború küszöbén ismét egy nehéz időszakban vette át.
Második miniszterelnöksége alatt folytatódott a zsidóság jogainak korlátozása. Ekkor fogadták el a második zsidótörvényt, illetve elkezdődött a harmadik előkészítése is, de mindeközben - szociálpolitikai intézkedések mellett - igyekezett visszaszorítani a szélsőjobboldali nyilas befolyást.
Teleki számára nagy kihívást jelentett, hogy az ország külpolitikai mozgásterét meg tudja őrizni, a fegyveres semlegesség mellett pedig folytassa a területi revíziót. Ez utóbbi 1939 tavaszán újabb állomásához érkezett, megtörtént - német jóváhagyással - Kárpátalja visszacsatolása. A miniszterelnök ezt követően a függetlenség megőrzése érdekében több jelentős külpolitikai lépést is tett, megtagadta a német csapatok átengedésének kérelmét a lengyelek elleni offenzíva során, s befogadta a lengyel menekülteket. A Londonnal is kapcsolatokat ápoló kormányfő utasítására felszereltek egy magyar légiót, támogatandó a finneket a szovjetek ellen vívott háborúban.
Az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés következtében az országhoz visszakerült Észak-Erdély és Székelyföld területe. Az újabb területi gyarapodás egyértelmű német segítséggel történt, ezért Hitler ősszel be is nyújtotta a számlát: a kormánynak engedélyezni kellett a német csapatok átvonulását Románia irányába. A németek melletti határozottabb kiállás másik momentuma 1940 novemberében történt meg, amikor Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Ezzel elismerték a náci Németország és a fasiszta Olaszország európai vezető szerepét.
A német hadsereg legyőzhetetlenségébe vetett mítosz következtében az országban mind népszerűbb lett a németek mellett való kiállás, így a szélsőjobboldal népszerűsége egyre nőtt. Teleki kénytelen volt engedélyezni a nemzetiszocialista Volksbund működését, és többek között a német nyomás jegyében kezdődött el a korábban említett harmadik zsidótörvény előkészítése is. Teleki elképzelése az ország semlegességének megőrzéséről kudarcot vallott. Az ország kényszerpályára került, a német nyomásból való kitörés egyetlen reális lehetősége a Jugoszláviával való kapcsolatépítés volt.
„Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet"
Az előbbiek alapján 1940. december 12-én Magyarország és Jugoszlávia örök barátsági szerződés írt alá, azonban a következő év tavaszán Belgrádban németellenes puccsot hajtottak végre. Hitler ebben a helyzetben úgy döntött, Jugoszláviát lerohanja, amihez magyar részvételt is igénybe szándékozott venni.
Teleki számára a kritikus pillanat több kérdést is felvetett. Erkölcsi dilemma volt számára, hogy a korábbi szerződést megszegnék a támadással, de ezen is túlmutatott a probléma. A németekhez való csatlakozás az angolokkal való szakítást jelentette - ahogy ezt London nyilvánvalóvá is tette. Hitler kérésének teljesítése pedig egyben a háborúból való kimaradás tervének egyértelmű feladását is eredményezte, továbbá a német szorításból való kitörést is lehetetlenné tette.
Az ekkor már magánjellegű nehézségek miatt is depresszióval küzdő Teleki Pál a kérdés súlya alatt lelkileg összetörve április 3-ára virradó éjjelen főbe lőtte magát. A miniszterelnök Horthynak címzett búcsúlevelében kemény szavakkal minősítette a Jugoszlávia elleni agressziót: „Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet" - írta a politikus.
Tettét egyrészt morális kérdések, másrészt az akció elleni nyilvánvaló tiltakozás vezette, illetve nem kizárt, hogy célja ezzel a figyelemfelkeltés is volt, amivel hazai és nemzetközi szinten kívánta felhívni a figyelmet a náci veszélyre. Nem is maradt visszhang nélkül az esemény, Winston Churchill brit kormányfő kijelentette, hogy „a tárgyalóasztalnál majd szabadon kell hagynunk egy széket Teleki Pál gróf számára".
Már a korszakban elterjedt az a nézet, hogy a miniszterelnököt, aki vonakodott teljesíteni Hitler kérését, a németek gyilkolták meg. Ennek ellenére a bizonyítékok alapján a történettudomány a lépést öngyilkosságként értékeli.
Gróf Teleki Pál temetése
Forrás: Múlt-kor
