Az erkölcstelenség elburjánzásától félt a brit kormány a második világháborúban, érzékelve az angol nők és a hadifoglyok közötti kapcsolatok intenzívebbé válását - olvasható a Journal of Contemporary History legújabb számában publikált tanulmányban.
Bob Moore, a Sheffieldi Egyetem történésze levéltári kutatása során arra a megállapításra jutott, hogy a második világháború idején a brit kormány megpróbálta korlátok közé szorítani a brit nők és a világháború következtében fellépő munkaerőhiány enyhítése céljából alkalmazott olasz és német hadifoglyok közötti túlzott fraternizálást, amit törvényileg igyekezett szabályozni.
1939 és 1948 között több mint 150 ezer olasz és 400 ezer német hadifogoly élt és dolgozott Nagy-Britannia területén. A nőkkel való napi szintű érintkezés intenzívvé válása azonmód riadóztatta a gyengébbik nem erkölcsössége felett szerfelett aggódó brit politikusokat, és egyre inkább felerősödtek a "nem kívánt kapcsolatokat" és a "szexualitás előrehaladottságát" érintő aggodalmak.
Moore meglepődve tapasztalta kutatásakor, hogy a hadifoglyok és a nők közötti, mindvégig titokban tartott érintkezések sokkal gyakoribbak voltak, mint azt korábban gondolták volna. A hadifoglyokra általában úgy tekintettek, mint a démonizált ellenségre, aki néhány héttel az elfogása előtt még a szövetségesek életére tört - állapította meg a történész a források nyomán.
A probléma súlyát érzékelve 1942 augusztusában a földművelésügyi és a belügyminisztérium képviselői találkozót kezdeményeztek a hadifoglyok és a civilek közti kapcsolatok megtárgyalására a jelenséget visszaszorítandó. London végül elérkezettnek látta az időt, hogy módosítsa a háborús mindennapokat törvényileg szabályozó, először 1939-ben kodifikált Defence Regulations-t.
A Home Office 1944-ben lényegében arra tett kísérletet, hogy a törvény erejénél fogva megkísérelje felszámolni a hadifoglyok és a civilek közti, egyre erősödő szexuális és szerelmi kapcsolatokat. Ez hiábavalónak tűnt, mivel - ahogy arra Moore is rámutatott - a gyakori, mindennapos kapcsolatfelvétel természetének fogva ezt lehetetlenné tette.
Moore egyébként a forrásokból azt a nem túl meglepő következtetést is levonta, hogy a németek sokkal rosszabb fogadtatásra számíthattak a britek körében, mint olasz társaik. Érdekes megítélésük alakulása is, hiszen míg a háború elején felettébb kényelmetlennek tetszett a hadifoglyokkal kapcsolatba kerülő britekkel való érintkezés, később valamelyest szimpátiával viseltettek a hadifoglyok irányába, s az volt az általános vélekedés, hogy az állami szabályozás sokkal tovább tartott, mint azt a közvélemény indokoltnak tartotta volna.
Forrás: Múlt-kor
