Elhunyt Martin Drewes (1918-2013) őrnagy, a Luftwaffe egykori ászpilótája

Martin Drewes 1918. október 20-án a Hannover közeli Lobmachtersenben (ma Salzgitter városrésze) egy helybeli patikus fiaként látta meg a napvilágot. Az érettségi után, 1937. november 2-án, Neuruppinba önkéntes katonai szolgálatra vonult be a 6. páncélosezredhez (3. páncéloshadosztály). Majd 1938. októberében Münchenbe, a szárazföldi haderők katonai iskolájába vezényelték, mint tisztjelöltet. Végül 1939. augusztus 1-én kapta meg a hadnagyi rendfokozatot. Ezt követően 1939. júliusában – saját elhatározásából – jelentkezett a légierőhöz (Luftwaffe), amely kérést – érdekes módon a német-lengyel háború kitörésének napján – 1939. szeptember 1-én fogadtak el.

Martin Drewes egyik hivatalos portréja és aláírása

A sikeres repülő kiképzés után, 1941. februárjában a 76. rombolóezred II. osztályához (II./ZG 76. = Zerstörergeschwader 76.) vezényelték át az újdonsült pilótát. (Más forrás szerint: már 1940-ben, a nyugati fronton repülte első bevetését.) Drewes ettől kezdve Messerschmitt Bf 110-es típusú kétmotoros vadászrepülőgépen repült, és kezdetben az Északi-tenger felett teljesített partvédelmi járőrfeladatokat.

Amikor 1941. május 2-án váratlanul kirobbant a brit-iraki háború (1941. május 31-ig tartott), akkor a térség szerepe is felértékelődött, ezért Hitler nyomban elhatározta, hogy sürgős légi támogatást fog nyújtani a felkelőknek. Ennek első lépéseként – 1941. május 6-tól – Werner Junck (1895-1976) ezredest kinevezték az Iraki légi hadműveletek parancsnokává (Fliegerführer Irak). Az utóbb Sonderkommando Junck elnevezéssel működő különleges repülő különítményhez egy századnyi Heinkel He 111-es bombázógépet (4. bombázóezred 4. századát = 4./KG 4), egy századnyi Messerschmitt Bf 110-es rombolót (76. rombolóezred 4. századát = 4./ZG 76), továbbá Junkers Ju 52-es és Junkers Ju 90B (a Lufthansa-tól) szállítógépeket, valamint egy 20 mm-es légvédelmi (Flak) üteget vezényeltek. Az első német repülőgépek május 11-én Szíriából érkeztek Mosulba, ahonnan bevetéseiket hajtották végre az iraki felkelők támogatására. Martin Drewes is ekkor érkezett az iraki hadszíntérre, ahol május 20-án megszerezte élete első légi győzelmét egy brit Gloster Gladiator típusú brit repülőgép felett. (Egy másik gép lelövését azonban nem hitelesítették neki.) Végül a mosuli német bázis ellen intézett RAF (Royal Air Force = Brit Királyi Légierő) bombatámadás következtében Junck ezredes a még bevethető harci gépeit és a Luftwaffe személyzeteket evakuáltatta.

Az eredeti képaláírás szerint ezt az 1941. május 14-én Palmyrában megrongálódott Heinkel He 111 P-4 (5J+AC) típusú repülőgépet a britek k zsákmányolták, majd a légierő tagjai vizsgálták át. A fénykép tanúsága szerint azonban a motorokat és a fegyverzetet valószínűleg a németek szerelték ki a gépből és használták fel alkatrészbázisul más műszaki hibás repülőgépükhöz. Ez a He 111-es valószínűleg annak a kettő bombázónak az egyike, amelyik túlterhelés miatt balesetet szenvedett egy leszálláskor. A felvételen jól látható az iraki (háromszög alakú) felségjelzés, illetőleg a lefestett német jelzések (lajstromjel, horogkereszt) helyei

Drewes ezután 1941. június közepe és október vége között ismét az Északi-tenger felett teljesített partvédelmi szolgálatot. 88 bevetés során újabb két légigyőzelmet aratott. November 1-én aztán előléptették főhadnaggyá, miközben osztályát, a II./ZG 76-ot átnevezték III./NJG 3-ra (Nachtjagdgeschwader), Drewest pedig átképezték éjszakai vadászpilótának. A háború végéig az éjszakai vadászoknál repült tovább, és Németország felett sorra aratta a légi győzelmeket. Osztályát 1942. januárban Stuttgart-Echterdingenből az Észak-Németországi Schutz von Hamburgba telepítették át. Majd 1942. elején alakulatával együtt részt vett az ún. csatornaáttörésben (a Scharnhorst, Gneisenau csatahajók, valamint a Prinz Eugen nehézcirkáló sikeres hazatérését biztosító akció).

Martin Drewes őrnagy, a Stab III./NJG 1 parancsnokának Messerschmitt Bf 110 G-4/R3 típusú (G9+WD lajstromjelű) éjszakai vadászrepülőgépének háromnézeti rajza

Ezután 1943-ban, Koppenhágában kinevezték 3. éjszakai vadászezred 7. századának (7./NJG 3) parancsnokává. Majd 1943. augusztusában már a 11./NJG 1 századparancsnoki teendőivel bízták meg. 1944. februárig már 31 éjszakai és 7 nappali légi győzelmet ért el, ami után február 24-én megkapta a német aranykereszt kitüntetést. 1944. március 7-én (más forrás szerint március 1-én) kinevezték a III./NJG 1 parancsnokává (Gruppenkommandeur), majd május 1-én ismét lépett egyet a ranglétrán, és előléptették századossá. Május 4-én 5 db brit négymotoros Avro Lancaster, május 22-én pedig 4 Lancaster és 1 Handley Page Halifax típusú nehézbombázó lelövésével gyarapította győzelmi listáját. (Éjszakai vadászosztálya ekkor Athies-Laonban állomásozott.) Utóbb július 27-én – a 48. légi győzelme után – megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetést. 1944. december 1-én immár őrnaggyá lépett elő. Martin Drewes végül 1945. április 17-én, az 52. légi győzelme után (a Wehrmacht 839. katonájaként) vehette át a Tölgyfalombok ékítményeket a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetés mellé. A háború végét a husumi repülőtéren élte túl.

Martin Drewes őrnagy a Wehrmacht 839. katonájaként érdemelte ki a Vaskereszt Lovagkeresztje Tölgyfalombokkal ékesített kitüntetést

Martin Drewes a háború végéig összesen 235 harci bevetést repült, miközben 52 légi győzelmet aratott (1 Spitfire-t, 1 Gladiatort és 7 amerikai négymotoros bombázót nappal, továbbá 43 brit nehézbombázót éjszaka lőtt le). A legtöbb alkalommal Georg „Schorsch" Petz rádiós-lövész volt repülőtársa a Messerschmitt Bf 110-es vadászgépen, míg radarkezőlje Erich Handke, aki szintén elnyerte a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetést. (A Bf 110G éjszakai vadászgépek 3 fő volt a személyzete.)

A háború végén brit csapatok ejtették hadifogságba, majd brit és kanadai hadifogolytáborokban töltött el közel 2 évet. Végül 1947. februárjában szabadult ki és térhetett haza. Aztán 1949-ben elhatározta, hogy Brazíliába emigrál, majd augusztus 20-án a North King nevű hajóval érkezett meg Rio de Janeiro-ba. Dél-Amerikában aztán végleg letelepedett és haláláig élt ott. Először (1950-51 között) polgári pilótaként, majd üzletemberként keresett megélhetést (utolsó munkahelyén 20 évet töltött el Sao Paulo-ban, a Wolkswagen gyár üzletvezetőjeként). Egy brazil lányt vett feleségül, akivel 1988-ban Blumenau-ba költöztek. Hosszú házasságuk 2010-ig tartott, amikor felesége váratlanul meghalt. Martin Drewes évente egyszer mindig hazalátogatott szülőföldjére. Végül 2013. október 13-án, 94 éves korában Blumenau-ban érte utól a halál.

Martin Drewes 2011 őszén, Hannoverben a Légiközlekedési Múzeumban autogramosztás közben

Martin Drewes győzelmi listája (235 bevetés során) az általa lelőtt repülőgéptípusokkal:

1 db Gloster Gladiator
1 db Supermarine Spitfire
1 db Short Stirling
1 db Consolidated B-24 „Liberator"
6 db Boeing B-17 „Flying Fortress"
9 db Handley Page Halifax
33 db Avro Lancaster

Martin Drewes kitüntetései:

Vaskereszt 2. osztálya: 1941. május 26.
Vaskereszt 1. osztálya: 1943. április 9.
Német Aranykereszt: 1944. február 24. (11./NJG 1 – főhadnagy)
Ehrenpokal der Luftwaffe: 1944. március 31.
Vaskereszt Lovagkeresztje: 1944. július 27. (III./NJG 1 – százados)
Vaskereszt Lovagkeresztje Tölgyfalombokkal (839.): 1945. április 17-én (III./NJG 1 – őrnagy)