Az Il−2 a második világháború leghíresebb szovjet csatarepülőgépe volt, rendeltetésének megfelelően elsősorban a szárazföldi, mozgó célpontok − például teherautók, harckocsik − ellen alkalmazták, de a háború későbbi éveiben nagyobb bombázások előkészítésében is használták. A „repülő tankból” − ahogy akkor nevezték − több mint 36 ezer darabot gyártottak, ennek ellenére mindössze néhány maradt meg belőle a múzeumokban.
Hatékonysága ellenére az Il–2 volt a szovjet légierő legnagyobb veszteségeket szenvedett repülőgéptípusa a második világháborúban. Viszonylag nagy mérete és lassúsága miatt a vadászrepülőgépek könnyű prédájává vált. A Magyarország feletti légi harcok során több száz darab zuhant le ebből a típusból. A harcok forgatagában sok esetben nem volt lehetőség a lezuhant repülőgépek halott személyzeteinek felkutatására, ezért jelenleg is sok szovjet pilóta és lövész alussza örök álmát ismeretlen helyen, a szántóföldek mélyén, a gépük roncsai között.
„A nagyszabású kiemelési munkálatokból katonák és civilek egyaránt kivették részüket. A feltárás során a pilóta földi maradványait is exhumáltuk, ehhez természetesen szükség volt a gép maradványainak kiemelésére is” − mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére a helyszínen Magó Károly zászlós, a feltárás vezetője.
Hozzátette: bár a becsapódást követően darabjaira hulló gép szerkezeti elemeit és a motor nagy részét a helyiek összegyűjtötték, alapos kutatómunkával közel hetven év távlatából is azonosítani lehetett a gépet, ezáltal pedig a pilótát. Ehhez több adat egyeztetésére is szükség volt. Az egyik támpontot a motor szétrobbant forgattyúsházának egy darabja szolgáltatta, melyen beazonosítható a gyártási szám utolsó két számjegye: 58. Ez megegyezik egy olyan Il−2-ével, amely Seregélyes térségében tűnt el 1945 márciusában. Tudjuk azt is, hogy ebben a gépben egy személy, a pilóta, Vorobjev alhadnagy vesztette életét, hiszen a rádiós-lövész, Szubotin törzsőrmester még idejében el tudta hagyni a gépet.
Ezt támasztja alá az a szakértői vélemény is, miszerint a kiásott roncsból exhumált maradványok egy embertől származnak. Ezeket a magyar roncskutatók átadják az orosz félnek, a hivatalos azonosítást is ők fogják végezni.
Bár a repülőgép darabjaiból kevés került elő, a feltárás során számos olyan tárgy jött a felszínre, amelyek a pilóta személyéhez köthetők. Ilyenek például az ejtőernyő-hevederek szerelékei, alkatrészek, fésű, fogkefe, sőt előkerült a pilóta térképtáskája is, melyben néhány térképrészlet konzerválódott, többek között egy Martonvásár és Baracska térségét ábrázoló, cirill betűs darab, hozzá egy NL-8-as navigációs vonalzó.
A gép „felfedezője”, Horváth Péter elmondta: tíz évvel ezelőtt jutott el először a helyszínre, egykori szemtanúk továbbélő beszámolói alapján. A gép típusa ekkor még ismeretlen volt. Ettől kezdve fémdetektorral járta be a területet, mígnem két évvel ezelőtt lelt rá a becsapódási kráterre.
A seregélyesi feltárás során jelen volt és információkkal segítette a munkát Borisz Davidov, aki Moszkvából utazott idáig, hogy részt vegyen az azonosításban. Honlapunk kérdésére válaszolva kiemelte: reméli, hogy a jövőben a magyar kutatóknak is több lehetőségük lesz Oroszországba látogatni, folytatva az évek óta tartó, sikeres együttműködést.
Fotó: Dévényi Veronika
Forrás: honvedelem.hu
