A varsói gettófelkelés kirobbanásának 70. évfordulóján Villanásnyi szabadság címmel kerekasztal-beszélgetést rendeznek április 19-én, pénteken a budapesti Holokauszt Emlékközpontban. A náci Németország által megszállt Lengyelország fővárosában 1943 januárjában kezdődött a felkelés, mintegy ezer-ezerötszáz fő részvételével, hogy hátráltassa a gettó kiürítését.
Csúcspontjára 1943. április 19-én jutott, amikor a német SS katonák megpróbáltak behatolni a gettóba, de a támadást visszaverték. Négy napon keresztül volt messziről látható az egyik házon a felkelők által kitűzött lengyel nemzeti és a Zsidó Katonai Unió kék-fehér zászlaja. A felkelés május 16-ig tartott, és az alig felfegyverzett és utánpótlás nélküli ellenállás teljes felszámolásával végződött. A varsói gettófelkelés az első tömeges megmozdulás volt a náci megszállás ellen Európában.
Az április 19-i kerekasztal-beszélgetést a budapesti Lengyel Intézet, a lengyel nagykövetség és a Holokauszt Emlékközpont szervezi Csősz László történész, Kékesi Zoltán esztéta és Zombory Márk szociológus részvételével. Az eszmecserét Lévai Balázs újságíró vezeti. A meghívott szakemberek között szó esik az identitás válságáról, a kortárs művészetben máig jelen lévő holokauszt-emlékezetről, a társadalmi mechanizmusokról, a felkelés szociológiai és pszichológiai aspektusairól, valamint a felkelés kirobbanásának előzményeiről és következményeiről.
A felkelés napján a szervezők a Zonkile (Nárciszok) elnevezésű lengyelországi társadalmi akcióhoz csatlakozva önkéntesek bevonásával nárciszokat osztanak szét a rendezvényre érkezők és a járókelők között a Holokauszt Emlékközpontban, valamint a budapesti Lengyel Intézet előtt. Az áprilisban virágzó nárcisz a lengyelek szerint a remény, a méltóság és az emlékezés szimbóluma. A varsói gettófelkelést irányító Zsidó Harci Szervezet utolsó vezetője, a háborút túlélő Marek Edelman a felkelés évfordulójának napján évről évre nárciszcsokrot helyezett el a gettó hőseinek varsói emlékművénél.
Idén Lengyelország több száz önkéntes bevonásával szimbolikus papírnárcisz-kitűzőkkel szólítja meg az embereket, hogy együtt emlékezzenek a 20. századi lengyel történelem tragikus, egyben heroikus eseményére - olvasható a Lengyel Intézet tájékoztatójában.
Forrás: Múlt-kor
