A megemlékezés nyitórendezvénye a Mátyás-templomban megtartott szentmise volt, ezt követte az ünnepélyes nyitóbeszéd. „Az ország menthetetlenül utat tévesztett két különösen agresszív nagyhatalom, a nemzetiszocializmus, és a nemzetközi szocializmus ordas eszméitől vezérelt tömeggyilkos diktatúrák háborújában” − idézte fel a múlt eseményeit Hende Csaba. „Nem arra készítették fel, hogy két világhatalom konfliktusában a kor legmodernebb fegyverei ellen vegye fel a küzdelmet, rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között.”
„A feladatot, amelyet a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg kapott, nem lehetett megoldani. Mit lehet tenni egy megoldhatatlan feladattal szembesülve, amikor meghátrálni, kitérni nem lehet? Meg kellett tenni, amit lehetett. Mindig meg kell tenni, amit lehet” − fogalmazott a miniszter. „A mieink megtették a kötelességüket. Megtették a munkaszolgálatosok, akiktől a magyar állam megtagadta azt a jogot, hogy fegyverrel védhessék a hazát. Megtették honvédeink, ahogy az egy katonától elvárható. Megtették akkor is, amikor a sikerre egyáltalán semmi esély sem volt.” Hende Csaba kitért arra is, hogy a háború után milyen sors várt a túlélőkre: a kommunista rendszerben hátrányos helyzetben voltak korábbi hősies helytállásuk miatt, és némán kellett tűrniük a rendszer által róluk terjesztett hazugságokat. „Muszáj emlékeznünk, hogy meg tudjuk tartani történelmünket” − emlékeztetett a miniszter.
A beszéd után koszorúzás következett, majd a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum előtt gyertyagyújtással vette kezdetét a kegyeleti virrasztás. Itt Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke szólt a jelenlévőkhöz. „Eltűrtük, hogy azt a hadsereget, amely ott vérzett a szovjet mezőkön, fasiszta hadseregnek minősítsék egy olyan korban, amikor a nemzetellenes szellem uralma alá kényszerült az ország” − mondta. „Szükség van a torzított valóságok tisztázására. A mai kommunikációban is fellelhetőek az elmúlt évtizedekben született téveszmék és tévedések. Nem igaz, hogy papírtalpú bakanccsal mentek. Nem igaz, hogy olyan volt a felszerelés, aminek minősítették. De az igaz, hogy csak 1938-tól lehetett a magyar hadsereget felfegyverezni, és ez nem volt elégséges.”
A gyertyagyújtást követően a szervezők kivetítették az oroszországi rudkinói központi emlékművön feltüntetett több mint 62 ezer hősi halott és eltűnt nevét, rendfokozatát, halálozási vagy eltűnési helyét. A téren korabeli fegyvereket és haditechnikai eszközöket tekinthetett meg az érdeklődő közönség a hagyományőrzők által felállított katonai sátrakban.
Fotó: Rácz Tünde
Forrás: honvedelem.hu
