Háborúk, konfliktusok kegyetlen, komor mementói a hősöknek, mártíroknak és az elhunytaknak emelt emlékművek. Olyan ember alkotta tárgyak ezek, amelyek az emberi pusztítás végzetességére, visszafordíthatatlanságára hívják fel a mindenkori utódok figyelmét.
Azonosított és ismeretlen hősi halottak alusszák örök álmukat a sírhantok, keresztek, márványba vésett nevek alatt. Az emlékművek kilométerkövekként terülnek el szerte az országban: itt és itt, itt, meg itt fekszik ő, az ismeretlen katona és megannyi társa. Emlékük és a rájuk emlékezők, őket szívükben őrzők az elesettek földi létének utolsó lenyomatát, végső szalmaszálát jelentik.
A katonai hivatásra, az önfeláldozásra és a parancsok kötelességtudó ismeretére is emlékeztet Szigliget apró kápolnája előtt két emlékmű: egyet a Magyar Királyi Honvédségben, egyet pedig az amerikai hadsereg légierejében szolgált és hősi halált halt katonák üdvözülésért emeltek. Az utóbbit most utálat, gyűlölködő szavak csúfították el, csak mert van, akinek fáj, hogy a halott katonákra emlékeztetnek. Pedig mindkét sírhantnak tetsző alkotás feladata, célja ugyanaz: emléket állítani. Hogy soha ne felejtse el az utókor, mit éltek meg elődeink, mit kerüljenek utódaink, és kik voltak, akik harcoltak azért, mert hittek valamiben, vagy pusztán azért, mert besorozták őket. A halott katona nem ellenség. A halott katona ember, aki feláldozta legdrágább kincsét: az életét.
Forrás: Honvédelem.hu
