A közelmúltban az Európa egyik legnagyobb tankgyűjteményét felvonultató lešanyi haditechnikai múzeumban jártunk. A Csehországban, Prágától nem messze fekvő város egykor tüzérségi laktanyának adott otthont, ennek a területén jött létre 1996-ban a több mint 700 kiállított harckocsit és gépesített járművet bemutató múzeum.
A kiállítás méretei annak zsúfoltságán is lemérhetők; a hatalmas hangárokba telepített járművek között csak vékony járdán, egyes sorban haladva, ágyúcsövek, lövegek, tarackok, elől hajladozva mehetünk végig. Egyik épületből a másikba lépve haladunk előre: a kronológiai sorrendbe állított harci eszközök az első világháborútól a fegyvernyugvás évein át a második világégésig, majd a hidegháború évein keresztül gyakorlatilag egészen napjainkig követik egymást, barakkról barakkra.
A kiállítás egy része kültéren, az egykori laktanya épületei mellett kapott helyet, itt már különösebb rendezőelv betartása nélkül. Az itt kiállított, jelentős részükben ma is üzemkész járművek lánctalpai közé szorult sár a hagyományosan augusztus utolsó szombatján megrendezett tanknap történéseiről árulkodik. Ilyenkor a harckocsikat számos érdeklődő előtt felvonultatják az egykori laktanya gyakorlóterére, ahol azok – a terepviszonyokkal birkózva – látványos bemutatót tartanak.
Az egyes korszakoknak, így az első, a második világháborúnak vagy éppen a hidegháború éveinek megfelelően a különböző hangárokba csoportosított tárlatokon békében megférnek egymás mellett az egykor még ádáz ellenfelek is. Így alig néhány lépés választja el egymástól például a jordán M47-es Pattont az izraeli Merkava Mk1-estől, a Wehrmacht 75 milliméteres Hertzer páncélvadászát a világhírű T–34/85-os szovjet harckocsitól.
A vájt szeműek a második sorban meghúzódva egy magyar FUG (felderítő úszó gépkocsi) -járművet is észrevehetnek...
A hangárban álló járművek szinte mind üzemképesek, erről ottjártunkkor a lánctalpakban lévő sár és az épület előtti beton jellegzetes lánctalpnyomai is árulkodtak. Itt a szó szoros értelmében élő a hadtörténelem. Egy külön garázsépületben állnak egykori északi szomszédunk, Csehszlovákia legveszélyesebb fegyverei. A járműről indítható ballisztikus rakétarendszerek ma már csak mementói annak, milyen pusztítást végezhettek volna hagyományos, vegyi vagy atom-robbanótölteteikkel. A nálunk is ismert Frog–7 (9K52 Luna–M) SS–1c Scud–B (R–300 Elbrus) mellett a modernebb, sokkal nagyobb pusztítóerőt képviselő SS–21 Spider ( OTR–21 Tocska) és SS–23 Spider (OTR–23 Oka) is várja a látogatókat, már pusztán az indítójárművek és a rakéták méretével is elborzasztva.
A múzeumnak védjegyévé vált a látogatókat a bejáratnál fogadó rózsaszínű tank. A szovjet IS–2M típusú páncélozott jármű 1945-ben emlékműként funkcionált; a szovjet fronttal Prágába elsőként érkező, ám az utcai harcokban megsemmisült T–34-esnek, illetve magának a felszabadításnak állított emléket. A tank a prágaiak számára természetesen sokkal inkább volt az elnyomás szimbóluma, amit egy városi legenda is erősített. Eszerint a tank oldalára festett 23-as szám a „prágai tavasz”-t leverő szovjet bevonulást jövendölte meg, hiszen 1945+23 = 1968...
A tankot 1991-ben egy tavaszi éjszakán David Černý és barátai rózsaszínre festették, tiltakozásul a „megszállás emlékműve” ellen. Az önjelölt művészeket letartóztatták, az emlékművet pedig – az orosz kormány diplomáciai nyomásgyakorlása miatt – újra zöldre festették. A történtek nyomán az új parlament Černý letartóztatását ellenző 15 képviselője sem volt rest ecsetet ragadni, így a tank ismét rózsaszínben pompázott. Ez a tiltakozás már elérte a célját: Černýt felmentették, az emlékművet pedig elszállították.
A rózsaszín tank azóta is mementó, immáron nem csak a szovjet megszállás éveire vagy 1968 tavaszára, de a bársonyos forradalommal kivívott demokráciára is emlékeztet.
Fotó: A szerzők felvételei
Forrás: Honvédelem.hu
