Könyv jelenik meg a holokauszt alatt Budapesten üldözötteket mentő olasz Giorgio Perlascáról a Mundus Novus Kiadó gondozásában, a Wallenberg Emlékév alkalmából; a kötetet hétfőn mutatják be Budapesten, Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetésével elismert Perlascáról szóló kiadvány bemutatóját a budapesti olasz nagykövetség, a budapesti Olasz Kultúrintézet, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a kiadó és a Holokauszt Emlékközpont szervezi. A "Szélhámos" - Egy olasz embermentő és társai a vészkorszak idején című kötet elsőként adja közre magyar nyelven új dokumentumokkal és elemző írásokkal kiegészítve Giorgio Perlasca visszaemlékezéseit.
Az eseményt beharangozó közlemény szerint Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi így fogalmaz a kötetben Perlascáról: "igaz emberségét és emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy bátran életveszélyesnek nevezhető, emberéletek ezreit mentő magatartásáról évtizedekig nem beszélt, érte előnyöket, kitüntetéseket nem várt, szinte titokban tartotta azt. Magyarország zsidósága hálával emlékezik rá, és áldja az igaz ember emlékezetét."
Schweitzer József Olaszország "legszerényebb, legemberibb hősének" nevezi a könyvben Giorgio Perlascát, akire "az olasz nép büszke lehet". Mint írta, Perlasca bátran és leleményesen védte a nyilas rémuralom idején a halálra szánt zsidó embereket Budapesten 1944 őszén és telén, főleg december elsejétől január közepéig.
Perlasca védlevelekkel, illetve azzal is sietett az üldözöttek segítségére, hogy a spanyol védett házakban, amelyekben több mint 5 ezer ember bújt meg, napi körútjaival vállalta a konfliktusokat a be-betörni akaró nyilasokkal és folyamatos védelmet nyújtott. Hála kemény és kérlelhetetlen kiállásának, ezek, és szinte csak ezek a helyek érték meg érintetlenül a felszabadulást - tette hozzá.
Franco Perlasca, az embermentő fia így emlékezik a kötetben apjáról: "Kereste a módját, hogy tegyen valamit és sikerült neki, szerencsére volt rá képessége, hogy sikerüljön, miközben nem került összeütközésbe önmagával, nem volt ideológiai szempontból leláncolt személyiség, akiben az ideológia áll mindenek felett, (...) benne az ember és az ember méltósága állt mindenek felett".
A kiadó könyvhöz fűzött jegyzete szerint Perlasca "négy évtizedes elbújásának megtörése, vagyis megkeresése" egy magyarországi felhívással, az Új élet című lap 1988-as cikkével kezdődött, amelynek nyomán még abban az évben a padovai zsinagógában átvehette Izrael képviselőjétől a Világ Igaza kitüntetést.
A jegyzet kitér arra: Magyarország sorrendben másodikként ismerte el az olasz hős érdemeit. Ezt a New York-i Raoul Wallenberg Bizottság kitüntetése (1990) követte, ezután nyújtották át számára a spanyolok az Izabella Rend parancsnoki fokozatát (1991), majd megkapta az olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatát (1992).
Forrás: Múlt-kor
