Meggyőződéses náci és antiszemita, akit egoizmusa hajtott a hírnév elérése felé – a híres afrikai hadtest parancsnokáról szóló új, az egyik német csatorna által csütörtökön műsorra tűzött film már korábban komoly vitákat váltott ki azzal, hogy egyoldalúan mutatja be Erwin Rommelt, de az alkotóknak azon vádak ellen is védekezniük kellett, hogy munkájuk során állítólag kizárólag a holokauszttagadó brit történész, David Irving kutatásaira hagyatkoztak.
Az 1891. november 15-én, a németországi Heidenheimben született vezértábornagy, a Harmadik Birodalom tábornoka neve az 1941-es afrikai harcokban vált ismertté. Rommel az ún. Afrikakorps, az afrikai hadtest parancsnokaként 1942 nyarára páncélosaival egészen Egyiptomig nyomult előre. Ekkor kapta „a sivatagi róka” elnevezést. Az utánpótlási nehézségekkel küzdő Rommelt a számbeli fölényben lévő és technikailag jobban felszerelt angolszász csapatok azonban El Alameinnél megállították, szétzúzva ezzel az Egyiptom elfoglalására szőtt német terveket.
1943 elejétől Rommel a Tunéziában állomásozó Afrika-hadseregcsoportot (Heeresgruppe Afrika) vezényelte, majd a németek Afrikából történt kiszorítása után a 2. német hadseregcsoport parancsnoka lett. Ez először Olaszországban, majd Észak-Franciaországban kísérelte meg feltartóztatni a szövetségeseket.
Az afrikai, a sztálingrádi vereségek, majd a normandiai partraszállás után a Führer egykori kedvenc tábornoka végleg belátta, hogy a náci Németország a háborút elvesztette, és csatlakozott az 1944. júliusi Hitler-ellenes puccskísérlethez. Miután ez kudarcba fulladt, választás elé állították: vagy öngyilkos lesz, vagy pedig osztozik az ügyben bíróság elé állított tábornokok sorsában. Ő az előbbit választotta: 1944. október 14-én az Ulm közelében lévő Herrlingenben (ma Burgdort) megmérgezte magát.
Az újjáegyesített Németországban Rommelre általában mint „nagy parancsnokra” emlékeztek. A tábornok egyike volt a Harmadik Birodalomban szolgált azon kevés vezetőnek, akinek érdemeit széles körben elismerték. Ezt a képet rombolja szét az az új film, amelynek producere, Nico Hofmann az Independent című brit napilapnak elismerte, hogy a sivatagi fronton elért gyors győzelmei miatt Hitler egyik kedvenc parancsnokává avanzsáló katonáról – aki még a britek csodálatát is kiváltotta – készült alkotás nem a "sivatagi róka-imázst" erősíti, hanem egy olyan emberét, aki mindent tudott a holokauszt borzalmairól, s aki maga is mélyen antiszemita volt.
A Hoffmann-féle film szerint Rommel minden reményét a német fegyverletételbe helyezte, s egy ambivalens, „megtört hősként” fejezte be földi pályafutását. „Demisztifikálni akartuk Rommelt. Szándékosan igyekeztük magunkat távol tartani az összes klisétől” – nyilatkozta Hofmann.
Hofmann mozija Rommel életének utolsó hét hónapjára koncentrál. 1944-ben a nyugati fronton Rommel tábornagyként azon fáradozott, hogy még a szövetségesek normandiai partraszállása előtt megerősítse az Atlanti falat (Atlantikwall). A kritikusok szerint a film egyfajta Hamletet csinál Rommelből, aki tudatában van annak, hogy elkerülhetetlen Németország veresége, de túl sokat hezitál és túl gyenge ahhoz, hogy befolyását latba véve a Hitler-ellenes merénylet mögé álljon. Az 1944. július 20-i sikertelen kísérlet után Rommel neve is összefonódott a merénylőkével, de a Führer tudta, hogy parancsnokának kivégzése a propagandát tekintve hatalmas öngól lenne.
Forrás: Múlt-kor
