A Harmadik Birodalom eszmeiségének megtestesítője és Hitler grandiózus építészeti terveinek csúcsteljesítménye lett volna a Nürnbergbe tervezett hatalmas, 400 ezer fő befogadóképességű stadion, ahova a világ összes - árja - atlétáját várták, s amelynek munkálatait a Führer és sztárépítésze közti ellentétek nehezítették, de befejezését csak a háború odázta el végleg.
Megalomán tervek
Pontosan 75 éve történtek meg az első kapavágások a világ legnagyobb stadionjának elképzelt létesítmény helyszínén, a németországi Nürnberg mellett. Hitler megalomán terveinek archehtipikus építménye a merész elgondolás szerint évszázadokon át állt és magasodott volna a bajor városban, megtestesítve mindazt, amit a Harmadik Birodalom eszméjével körül lehet írni. A második világháború kirobbanása azonban – hasonlóan a nácik több más építészeti projektjéhez – keresztülhúzta a Führer számításait, így a stadiont már nem sikerült befejezni, 1945 után ráadásul fel sem merült ennek gondolata.
A 800 méter hosszú, 450 méter széles és 90 méter magas Deutsches Stadion összesen 400 ezer embernek tudott volna helyet biztosítani. A stadionba csúcstechnológiás, nagysebességű liftet terveztek, amely az építmény öt emelete között szállította volna le-föl a nézőket. Mellé két hatalmas torony és egy óriási, 15 méter hosszú szárnyakkal rendelkező sasszobor épült volna.
Az impozáns építmény megépítésére Hitler Albert Speert kérte fel. A náci szimbolikától eltérően a sztárépítész nem a római Circus Maximust másolta volna, hanem a görögországi Pánathén Stadion (Speer 1935-ben személyesen is megcsodálhatta az i.e. 566-ben megépült, az első és a második athéni olimpia nevezetes, ám befogadóképességét tekintve ma már átlagosnak tekinthető helyszínét) mintájára képzelte el a Harmadik Birodalom ékkövének tervezett monstre stadiont.
A Deutsches Stadion nem pusztán egy egyszerű másolat lett volna, elhelyezkedése különbözött a Pánathén Stadionétól, mivel nem egy kis földmélyedésbe tervezték, hanem a Nürnberg melletti Reichsparteitagsgelände teljesen sík, 24 hektár területű felszínére. Speer a stadion formái közé az ókor építészet jellemzőit ültette: az úgynevezett Propülaiát, az oszlopsorokat, az oszlopok tetején nyugvó felépítményt és a stadion nyitott végét, a patkó formát.
A birodalom legdédelgetett építésze azonban nemcsak a görög, hanem a római építészetből is kölcsönzött mintákat. Római jegy lett volna a stadion külső felületén végigvonuló 65 méter magas, vörös gránittal borított oszlopsor, illetve a Führer számára a császári páholy mintájára felépített dísztribün.
Ki volt Albert Speer?
Az 1905-ben nagypolgári, építészfamíliában született Speer karrierje 1934-ben kezdett üstökösként felfelé ívelni, amikor Hitler főépítésze elhunyt, s őt nevezték ki a birodalom elsőszámú építészének. Három évvel később ő tervezte meg a párizsi világkiállításra a Német Pavilont, majd egy évre rá pályafutása megkoronázásaként az Új Birodalmi Kancellária megtervezésével és kivitelezésével bízták meg. Leginkább azonban Germania, az újjáalakuló Berlin – a világháború és a forráshiány miatt – végül soha meg nem valósuló terveiről ismert.
Speer – aki a háború vége felé kegyvesztett lett Hitlernél – saját elmondása szerint merényletet tervezett a Führer ellen, s szívesen láttatta magát „megvezetett apolitikus” művésznek, aki csak belesodródott a náci körökbe, ám azt már korábban is ismerték a kutatók, hogy különösen hadiipari miniszterként mindenről tudott: a koncentrációs táborokról, az állati sorban tartott kényszermunkásokról valamint a berlini zsidók kitelepítéséről.
Speer a háború után amerikai hadifogságba került, majd Nürnbergben bíróság elé állították. Hitler főépítészét és 1942-től hadiipari miniszterét a nürnbergi perben húsz év fegyházra ítélték, amit a spandaui börtönben töltött le. Bár a tárgyaláson felmerült, hogy Himmler népirtást bejelentő poseni beszédét ő is hallhatta 1943-ban, Speer ezt azzal cáfolta, hogy már annak elhangzása előtt távozott a helyszínről. Börtönéveit leginkább kertészkedéssel, végeérhetetlen sétákkal, írással, családi ügyeinek intézésével töltötte. 1966 októberében szabadult, emlékirataival, börtönnaplójával később óriási sikert aratott. 1981-ben egy angliai felolvasó körúton érte a halál.
Grandiózus célok
A 400 ezer fősre tervezett stadion célját a görög elődtől kölcsönözték: a pángermán játékok megszervezésének ötletét ugyanis minden bizonnyal a pánhellén események ihlették, a nyilvánvaló római elemek túltengése ellenére. A stadion építési költségéről senki sem beszélt, Hitler is csupán annyit mondott, hogy nem szabad többe kerülnie két hadihajó áránál. Speer – bár Hitler tervezési képességeit már Germania közös tervezésénél is bizonyította a neves szakember előtt – nem tudta főnökét meggyőzni arról, hogy a stadion nem fogja megállni a helyét az olimpiai bizottság rigorózus szempontrendszere előtt.
A Führer nem osztotta mindenben főépítészének elképzelését, s nem akarta, hogy a stadiont kizárólag a német atlétikának rendeljék alá. Hitler azzal számolt, hogy a totális háború megnyerését követően a leigázott népeknek nem marad más választásuk, mint Németországba küldeni sportolóikat, ahol az 1940-es tokiói ötkarikás játékok után kizárólag a Harmadik Birodalom adott volna otthont a versenyeknek. A pángermán játékok ezáltal globális jelleget öltöttek volna, ahol Árja Játékok néven csak árják szerepelhettek volna.
A Deutscher Stadion nem önmagában álló projekt volt, átfogó építészeti tervet dolgoztak ki Nürnberg átépítésére, sőt a várostól 40 kilométerre, Achtelnél a stadion egy kisebb változatát is megépítették volna. Az eredeti stadion mellett délnyugati irányban egy új városközpontot álmodtak, ahol katonai parádék, felvonulások zajlottak volna, az elesett katonáknak emlékművet és egy új kongresszusi csarnokot is terveztek.
A második világháború kitörését követően az építkezéseket félbehagyták, csak SS-őrök maradtak a helyszínen, de a háború idején az építőgödröt fenntartották, a talajvíz távoltartásáról – ideig-óráig – szivattyúk gondoskodtak. A stadiongödör később háborús romokkal telt meg, egyszerű magánszemélyek és a nagyobb ipari vállalatok is ide hordták a szemetet. A gödör egy részét ugyan 1951-re feltöltötték, de legalább egy évtizedig folytatódott a háztartási szemét és a veszélyes ipari hulladékok szállítása.
Forrás: Múlt-kor.hu
