„Van ember - van probléma! Nincs ember - nincs probléma." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Kétszázszor szökött meg a fogolytáborból a brit hősszerelmes

Film készül arról a brit fogolyról, aki a második világháborúban kétszázszor szökött meg a sziléziai hadifogolytáborból, hogy lássa német szerelmét.

ketszazszor szokott meg

A legtöbb fogságba esett brit katonatársához hasonlóan neki is állandóan a szökés kínzó gondolata járt a fejében. A két éve, 91 éves korában elhunyt Horace Greasley azonban a tettek embere volt, s bár nem kevesebb mint kétszáz alkalommal jutott túl a drótkerítésen az őrök lankadó figyelmét kihasználva, mindannyiszor visszament a táborba. A férfi ugyanis nem megszökni akart, csak találkozni szerelmével.

Bátorságánál csak a Németországban született, tolmácsként dolgozó Rosa Rauchenbach iránt érzett szerelme volt határtalanabb, pedig a helyzetet tovább bonyolította, hogy szíve választottja zsidó származású volt. Greasley mesébe illő története azóta könyv formában is megjelent Do The Birds Still Sing In Hell? címmel, a legújabb hírek szerint pedig mozivászonra viszik kettejük kurta-furcsa kapcsolatát.

Amikor Adolf Hitler 1939. március 14-én bevonult Prágába, s létrehozta a Cseh-Morva Protektorátust, az akkor 20 éves Horace borbélyként a leicestershire-i Ibstockban dolgozott. Az egyik kuncsaftja – megérezve a háború előszelét – a viszonylag kevesebb stresszel járó tűzoltói munkát ajánlotta a fiatalember figyelmébe, de Greasley kiállt eredeti elképzelése mellett és úgy döntött, hogy csatlakozik a hadsereghez, majd a kötelező héthetes kiképzés után a brit expedíciós erők kötelékében Franciaországba ment.

A férfit az 1940-es dunkerque-i csata idején fogták el a németek. Greasley-t és brit fogolytársait erőltetett menetben küldték Franciaországon, Belgiumon és Hollandián keresztül a lengyelországi Sziléziába, ahova lesoványodva, kimerülten érkezett. A tíz héten át tartó út után egy munkatáborba került, itt találkozott a táborparancsnok 17 éves, tolmácsként dolgozó lányával, akibe első látásra beleszeretett. Az érzések kölcsönösek voltak, a fiatalok minden alkalmat megragadtak, hogy találkozhassanak egymással.

A párt azonban váratlanul „szétszakították”, mikor a férfit a tábortól 60 kilométerre levő Freiwaldauba (a mai Jeseník, Csehország) helyezték át. Hogy szerelmét láthassa, Greasleynek az éj leple alatt kellett kiszöknie, s egy közeli kápolnába osonnia, randevúik szokatlan, ám biztonságosnak vélt helyszínére. Greasley a lebukást és az azzal járó kivégzést kockáztatta bátor tettével, s mivel a legközelebbi semleges ország – Svédország – több mint 600 kilométerre volt, választása nem lévén, minden alkalommal őrzői orra előtt visszakúszott a táborba.

Freiwaldaut 1945-ben végül felszabadították a szövetségesek, ekkor Greasley Angliába került, Rosa pedig az amerikaiakhoz szegődött tolmácsként. Románcuk mégse szakadt meg azonnal, a pár ugyanis levélben tartotta egymással a kapcsolatot. Amely azonban hamarosan váratlanul véget ért: a teherbe ejtett Rauchenbach belehalt a szülésbe, amit a baba sem élt túl; a férfi sohasem tudta meg, hogy a gyermeknek ő volt-e az apja.

Greasley később megházasodott, s újdonsült feleségével Spanyolországba ment. Csak 89 éves korában mondta el történetét szellemírójának, Ken Scottnak, aki 2008-ban jelentette meg a pár szerelmi történetét feldolgozó munkáját, amelyből a tervek szerint a Mission Impossible III producere, Stratton Leopold készíthet hamarosan filmet az amerikai Silverline Productions megbízásából.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább