Utolsó világháborús ászunk lépett át az örökkévalóságba, hogy találkozzon azokkal a bajtársaival, akik egykor repülő hősi halált haltak Magyarország légterében – mondta dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettese a Puma század egykori hadnagya, Michna György ravatalánál.
Szeptember 24-én, a Budakeszi temetőben vettek végső búcsút az ismerősök és a tisztelők a 91 éves korában elhunyt Michna György őrnagytól, az utolsó, Magyarországon élt vadászrepülő-ásztól.
A Puma század egykori hadnagyának ravatalánál Orosz Zoltán altábornagy mondott búcsúbeszédet. A Honvéd Vezérkar főnökének helyettese felelevenítette a hét légi győzelemmel rendelkező vadászpilóta pályafutását. Felidézte, amikor egy Liberator és hat orosz vadászgép nem tért vissza repülőterére 1944 nyarán a hadnagy Messerével való találkozása után. Michna György soha nem volt büszke ezekre a győzelmeire, nem szerette a háborút. A Jóisten is vadászpilótának teremtette, hiszen a vakmerőségtől a könnyelmű döntésekig mindennel felruházta, amivel csak túl lehetett élni a harcokat és az ’50-es éveket. Megúszta a háború utáni koncepciós pereket, és gépkocsivezetőként járta az országot. Amikor az indiai nagykövetség sofőrt keresett, ő is jelentkezett. Miután a diplomata mindenkitől megkérdezte, mi csinált a háború idején, a RAF egykori vadászpilótája egy pillanat alatt Michna György mellett döntött a több mint tíz jelentkezőből. Mai ésszel felfoghatatlan, de a hidegháború éveiben hetente Bécsbe járt, és Hegyeshalomnál tisztelegtek a fekete kocsi láttán.
Amikor véget értek a „boldog idők”, a hatóság persze benyújtotta a számlát: három évet töltött a rácsok mögötti világban. A börtönben sem tétlenkedett, új szakmát tanult. Könyvekből ismerte meg a híres festők képeit, és kiszabadulása után a vidéki házak padlásain nem sokszor rájuk is akadt. Kitanulta a restaurálás mesterségét, és „felújított” képei közül volt olyan, amelyik Londonban talált vevőre a híres árverési cég aukcióján.
Amikor a rendszerváltás után megnyílhattak előttük a katonai repülőterek kapui, bajtársaival együtt Michna György is élvezte az utódok tiszteletét, hiszen sokan az ő csibészes mosolyában vélték felfedezni azt a „flieger szellemet”, amit idehaza tűzzel-vassal irtottak.
Két évvel ezelőtt meghatottan olvasta egy emlékművön a világháború lovagias pilótáinak nevei között a sajátját is. „Hiszen még élek” – mondta akkor. 2012. augusztus 26-a óta sajnos ez már múlt idő. aznap Michna György őrnagy is csatlakozott a Pumások nagy égi kötelékéhez.
Sírjánál ifjabb Szentgyörgyi Dezső – a második világháború legeredményesebb magyar vadászpilótájának fia – édesapja egyik mondásának a mai napra érvényes fordulatával emlékezett barátjára: „Ha jelentkezel az égben egykori oktatódnál, jelentsd neki: annak idején megtanított repülni – most tanítson meg imádkozni…”
A sírnál Asztalos István alezredes, a JAS-39-es Puma század parancsnoka engedélyezte Michna őrnagy részére az utolsó kiválást a kötelékből, és a csatlakozást az égi század tagjaihoz. Az elhunyt hamvait tartalmazó urnával együtt temették el a pilóta aranysas jelvényes tiszti sapkáját is.
Forrás: Honvédelem.hu
