Egy izraeli régész, Yoram Haimi úgy döntött, felkutatja családja eddig ismeretlen történetét. Mivel két nagybátyját a hírhedt sobibori haláltáborban gyilkolták meg, ásatási projektet indított a náci gázkamrák területén, ahol családtagjai mellett emberek százezreit küldték a másvilágra. Kutatásai nagyban hozzájárultak az alig feltérképezett tábor megismeréséhez.
Más haláltáboroktól eltérően, amelyeket börtönökként vagy munkatáborokként aposztrofáltak, a kelet-lengyelországi Sobibor és a szomszédos Belzec és Treblinka kifejezetten a zsidó nép kiirtására szolgált, mindenféle álca nélkül. Az áldozatokat vagonokban szállították a helyszínre, és szinte azonnal el is gázosították őket.
A Sobiborban való kutatás igen nehéznek bizonyult, mivel miután 1943-ban lázadás tört ki a lágerben, a nácik ledózerolták a ma már magas fák által borított tábort. Mivel csupán töredékes német dokumentumok állnak rendelkezésre, illetve csak kevesen élték túl a tábor gyötrelmeit – összesen 64 embert tartanak számon – még nem tudtak a kutatók a tábor elrendezéséről hiteles képet nyújtani, ahol a nácik közel 250 ezer embert gyilkoltak meg mindössze másfél év leforgása alatt.
Több mint ötévnyi ásatást követően Haimi lényegében újra feltérképezte a tábort, amely során leletek ezreit tárta fel. A hamuban talált fogak, csontszilánkok, gombok, érmék és ékszerek révén sikerült azonosítani Sobibor névtelen áldozatainak egy részét, azonban családjáról semmit sem talált. Az áldozatok feljebb említett 250 ezres számát a régész a helyszínen talált hamu koncentrációjából becsülte meg. Mivel a németek szándékosan nem szivárogtattak ki információkat a sobibori haláltáborról, így minden lelet és információ jelentősnek mondható, vélte a kutató.
Lea Judith de la Penha hat éves holland kislány nevét viselő gravírozott címke
Haimi módszere hasonló volt ahhoz, amivel otthonában, Dél-Izraelben dolgozott, mikor ókori kincseket keresett: négyzet formájú árkokat ásott és a kitermelt földet szitával szűrte át. Azonban a nehéz sobibori körülmények miatt csúcstechnológiás eszközöket is igénybe vett, főként a helymeghatározós műholdas képalkotó volt nagyban segítségére, amellyel sikerült felfedeznie, hová helyezték a németek a szögesdrótkerítés oszlopait. A kutató megtalálta a németek által Himmelfahrsstrassének (magyarul: út a mennybe) nevezett utat is, amelyen a rabok meztelenül vonultak a gázkamrákig.
Lengyel kollégájával, Wojciech Mazurekkel és további 20 munkással több ezer személyes tárgyat ástak ki a föld alól. A parfümpalackok, műfogsorok, gyűrűk, órák, Mickey-egér figurák, aranyláncok és fülbevalók mellett több tucat, a zsidók által kötelezően viselendő sárga csillag egyedülálló formáit is megtalálták, amelyek a szokásos szövet helyett fémből készültek, s valószínűleg Szlovákiából származhattak.
Forrás: Múlt-kor
