A második világháború kevéssé közismert fegyverei a gyújtóbombákat szállító hőlégballonok, az úgynevezett fugo-k voltak, amelyek medúzaként szelték át az óceánt. Ezek a szerkezetek azért is voltak különlegesek, mivel egyedüliként a hőlégballonokkal sikerült csapást mérni az Egyesült Államok területére.
Körülbelül tízezer gyújtóbomba repülte át ily módon a Csendes-óceánt 1944 és 1945 között. S habár a fennálló légáramlatok segítették a japán hadsereget a fegyverek célba juttatásában, a szél önmagában nem tette lehetővé, hogy az Egyesült Államok ellen hatékonyan fellépjenek.
A japán iskolások – bár mit sem tudtak munkájuk valódi okáról – azt a nemes feladatot kapták, hogy hatalmas, közel tíz méter átmérőjű hőlégballonokat készítsenek. A prototípusokat papírból eszkábálták össze, de később selyemszövetet használtak ezek megalkotására. A hidrogéngázzal töltött légballonok elég lendületesnek bizonyultak ahhoz, hogy a 15 kilogramm tömegű bombákat el lehessen velük szállítani – plusz néhány gyújtóbombát és homokzsákot.
Amikor felemelkedtek, a ballonok ezer méter magasan szálltak, s elérhették akár a 190 kilométer/órás sebességet is. A navigátorok nélküli, a homokzsákok „kivetésén” alapuló szerkezetek közül meglepően sok érte el az Egyesült Államok partjait. A körülbelül kilencezer útjára indított bomba közül ezer ért földet, a többi még a levegőben felrobbant és az óceánba hullott. A bombák sikerét jelzi, hogy néhányuk olyan távoli államokba is elsodródott, mint Kansas vagy Texas, de volt olyan is, amely Kanadában vagy Mexikóban kötött ki.
Habár a bombák több tüzet is okoztak, az amerikai vezetők arra kérték az amerikai lakosokat, hogy ne beszéljenek a hallottakról-látottakról. A bombák bevetése egészen 1945-ig nem járt halálos áldozatokkal. Ekkor azonban egyszerre hatan – köztük öt gyermek – vesztette életét egy piknik során; az áldozatok megérintették a bombát, mire az felrobbant és azonnal kioltotta az életüket.
A bűnbánó japán gyermekek a nyolcvanas években papírrepülőkkel kísért levélben nyilvánítottak részvétet az áldozatok hozzátartozóinak. „Olyan fegyvereket készítettünk, amelyek embereket öltek, de mi csak azt tudtuk, hogy Amerika háborús ellenfelünk. Belegondolni abba, hogy ezek emberek életét vette el! Mélységes szomorúsággal tölt el bennünket” – írják.
Forrás: Múlt-kor
