„Van ember - van probléma! Nincs ember - nincs probléma." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

A túlértékelt brit Királyi Légierő

A brit Királyi Légierő második világháborús tevékenysége a valós tényekkel néhol nagyon kevés hasonlóságot mutat. Az 1960-as években készült elemzések során fény derült arra, hogy a korábban hősökké avanzsált légierőtagok hadműveletei – az új navigációs eszközök 1942-es bevezetésre kerülése előtt – sokszor teljes kudarccal végződtek.

brit legiero

1941-ben, amikor a Luftwaffe bombázni kezdte Nagy-Britannia városait, a lakosok szerették volna tudni, hogyan fog visszavágni a németeknek a brit Királyi Légierő. Még ebben az évben – ahogy Michael Paris írja – Harry Watt rendezett egy filmet Target for Tonight címmel. A dokumentumfilm a légierő tagjainak szereplésével készült. A történet szerint egy Rajna parti olajtározó melletti képzeletbeli pályaudvaron zajlik a rajtaütés. A film arra törekedett, hogy megünnepelje a brit légierő tagjainak hősiességét, akik megmutatták, képesek arra, hogy levezényeljenek egy sikeres támadást. A közönség kétségtelenül úgy értékelte, hogy országuk harcosai nagy pusztítást okozhatnak az ellenség hátországában.

A háború hőseit bemutató filmek a világháború végét követő 20 évben rendkívül népszerűek voltak. Ezt a korszakot lehetne – Taylor Downing szerint – az ún. „realista” filmek időszakának nevezni: az alkotások a Target for Tonight-hoz hasonlóan drámai stílusban, dokumentumfilmként készültek, csakúgy, mint a The Dam Busters (1955) vagy a 633 Squadron (1964). De ismerünk számtalan fekete-fehér amerikai háborús filmet is a The Sands of Iwo Jima (1949) című filmtől kezdve a The Longest Day-ig (1962).

Az 1960-as években azonban a történészek betekintést nyerhettek két olyan fő információforrásba, amelyek megkérdőjelezték ezeket a romantikus nézeteket. Először is megjelentek a visszaemlékezések, például Churchill masszív hatkötetes A második világháború (1948-1954) című műve vagy a háborúban harcoló katonák, tengerészek és pilóták újonnan közzétett beszámolói.

Második fő forrásnak a Miniszterelnöki Hivatal 1940-es évekbeli tevékenységéről kiadott jelentéseket tekinthetjük. Ezek egyike volt a Sir Charles Webster és Noble Frankland által írt A Németország elleni stratégiai légi támadás című, 1961-ben megjelent négykötetes mű. Ebből kiderült, hogy milyen hatalmas hiányosságok és félremagyarázások voltak a Királyi Légierő világháború elején kifejtett tevékenységét illetően. Egy titkos kabinetjelentés szerint, amely az 1941 nyarán készült légi felvételeket elemezte, a légierő a célponttól számított 7-8 kilométerre kilőtt rakétáinak egyharmada súlyosan célt tévesztett. A kiadott mű intenzív és széles rétegeket érintő vitákat generált.

Az 1980-as évekre nagyrészt elfogadott ténnyé vált, hogy mielőtt az új navigációs eszközök 1942-ben bevezetésre kerültek volna, a légierő támadásai totális kudarccal végződtek, s ma már nincs komoly történész, aki ezt kétségbe vonná.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább