A híres borostyánszoba, amelyet a második világháborúban a nácik hurcoltak el a Szovjetunióból, 1945-ös eltűnése óta tartja lázban a történészeket és amatőr kincsvadászokat. Szergej Trifonov, újságíróvá avanzsált történész most úgy véli, sikerült megoldania a rejtélyt: a kincs szerinte a német hadvezetés 1967-ben lebontott, kalinyingrádi bunkere alatt rejtőzhet.
A történész szerint a borostyánszoba a náci hadvezetés egykori königsbergi főhadiszállása alatt, 12 méter mélyen lehet elásva. A helyet 1945 februárjában két céllal építették: egyrészt ott rendezték be Otto Lasch tábornok főhadiszállását, és oda kerültek az ostromlott város kincsei is.
De mi is az a borostyánszoba? Amint a borostyánszoba történetéről írt kötetében Fiziker Róbert bemutatta, I. Frigyes porosz király egy olyan szobát, borostyánkő-cabinette-et álmodott berlini kastélyába, ahol a falakat teljesen beborítják a faragványok. A munkálatok Andreas Schlüter udvari főépítész tervei szerint kezdődtek meg, majd azokat később Gottfried Wolffram, majd Gottfried Turau és Ernst Schacht mesterek folytatták. 1711-ben már készen állt a világ legdrágább tapétája: a tabacs-collegium falait díszítette, ahol az uralkodó késő estéig pipázott, kártyázott és bizalmas beszélgetéseket folytatott.
A művészet- és tudománypártoló Frigyes barokk pazarlása után azonban a katonakirály takarékosság és szigorú kötelességtudat által fémjelzett időszaka következett. I. Frigyes Vilmos az államháztartás hiányának csökkentésére minden feleslegesnek vélt ékszertől és műkincstől megszabadult. 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta a későbbiekben csodás dekorációkkal, mozaikokkal és festményekkel díszített, állandóan bővített és így már mintegy száz négyzetméter nagyságú termet betöltő faldíszítést. Tovább a különleges szoba részletes történetéhez
1941-ben aztán, négy hónappal azután, hogy a németek lerohanták a Szovjetuniót, a borostyánszobát a leningrádi Katalin palotából Königsbergbe - a mai Kalinyingrádba - szállították. Egyes részeit még a háború alatt kiállították, ám végül a kollekciónak 1945-ben, a háború utolsó napjai során nyoma veszett. Sorsáról több száz elmélet született, egyes történészek szerint a bombázásokban veszett oda, míg mások szerint a tenger mélyre süllyesztették. Az évtizedek során több tucatnyi kutató és kincsvadász próbálta megtalálni.
Trifonov szerint a darabokra bontott, és dobozokban tárolt borostyánszoba az egykori német főparancsnoksági bunker alatt lehet. Ennek igazolására először földradarral fésülte át a területet, majd onnan megkezdték a talajvíz kiszivattyúzását is. A kutatások igen biztatóak: az első napokban egy téglafalakkal határolt, földalatti szobát találtak. A szakembert több szponzor, és Kalinyingrád kormányzója is segíti a kutatásokban.
Az elméletben azonban sokan kételkednek: Vlagyimir Kulakov, az Orosz Régészeti Intézet szakértője szerint "Trifonov csak egy jó mesélő, aki semmit nem tud bizonyítani". Anatolij Valujev, a helyi szépművészeti múzeum vezetője a lelkesedésnek örül: bár nem hisz abban, hogy a borostyánszoba ott rejtőzne, a víz lecsapolását mindenképp jónak tartja. Ráadásul szerinte a város környékén nagyon sok olyan hely van, ahol a szobát elrejthették, így annak kutatása nem ér véget egyhamar.
A kutatók úgy vélik, hogy ha a borostyánszoba tényleg Kalinyingrádban van elásva, akkor nincs messze készítésének eredeti helyszínétől. Vannak, akik azonban a Cseh-érchegységben keresik a kincset: szerintük a német hadvezetés ott rejthette el I. Frigyes értékes kabinetjét.
Forrás: Múlt-kor
