A Rudolf Hess mellé kirendelt brit katonai pszichiáter arra kereste a választ, hogy vajon mi járhatott Hitler helyettese fejében, s hogy honnan volt a Führer iránti határtalan lojalitása. A szakemberek alig akarták elhinni, hogy egy ennyire zavart elme ilyen magas pozícióba juthatott. A vizsgálatokról készült jelentéseket most tette közzé a pszichiáter családja.
Hess az első sorban, balról a második
Egy esős nyári napon, 1941. június 2-án érkezett a brit hírszerzés, az MI6 megerősített surrey-i épületébe Dr. Henry Dicks. A pszichiáter azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja meg Rudolf Hesst, Adolf Hitler helyettesét. A szakembert az első emeletre vezették fel, ahol már várta Hess, akivel szemtől szemben ülhetett. Dicks elsősorban azt próbálta megérteni, hogy miért olyan megingathatatlan Hess hűsége Hitler iránt. „Az első benyomásom az volt, hogy a férfi kétségtelenül skiozid pszichopata” – írta Dicks noteszébe, amelyet most tett közzé családja. „Az újságban közölt képpel összehasonlítva egy meggyötört szörny arca tűnik ki. Az arca bestiális, majomé vagy farkasé, de fiatalon sármos lehetett” – folytatódik a feljegyzés.
Ahogy beszélgetésük haladt előre, a pszichiáter megdöbbent azon, hogy Hess és Hitler milyen csodálattal tekint Nagy-Britanniára, amellyel a Harmadik Birodalom hadban állt és történetesen nekik állt a zászló. Dicks szerint ez ad magyarázatot Hess titokzatos repülésére is: Hess 1941. május 10-án váratlanul Skóciába érkezett, aminek célja állítása szerint a béke feltételeinek megtárgyalása volt. Hitler semmit sem tudott helyettese partizánakciójáról, aminek meg is lett a következménye: Hesst őrültnek nyilvánították a nemzetiszocialista párt gyűlésén. Ezt lényegében Dicks is megállapította: a pszichiáter szerint Hess rendkívül veszélyes, élete korai szakaszában valamilyen trauma érte, olyasvalaki, akiről senki sem feltételezné, hogy ilyen nagy hatalom összpontosul a kezében.
Hess repülőgépének roncsa. Hitler helyettese ejtőernyővel, törött bokával landolt Skóciában
A briteknek megadatott a lehetőség, hogy kivizsgálják Hesst és ezzel képet kapjanak arról, hogy mi a kollektív „őrültségük gyökere” – fogalmazott Richard Overy, az Exeter Egyetem professzora. „Azt hiszem, az embereknek fontos lett, hogy kitalálják, mit mondana Hitler, ha ő ülne a kanapén, s ezáltal megértsék viselkedését” – tette hozzá.
Miután megérkezett Skóciába, Hess dühös lett, mivel nem békekövetként, hanem fogolyként bántak vele. Azt követelte, hogy magas rangú brit tisztviselőkkel találkozhasson; London válaszul Sir John Simon főkancellárt küldte tárgyalópartnerül. Dicks Hess idegességét a britek felé érzett öntudatlan alacsonyrendűségének tulajdonította. A pszichiáter attól félt, hogy miután lord Simon visszautasítja Hess békeajánlatát, a náci vezető elveszti önuralmát – ami be is igazolódott. Dicks nem sokkal ezután átadta Hess ügyét kollégájának, s a brit szakemberek ezt követően is folytatták munkájukat: arra keresték a választ, hogy miért vonzódnak annyira a nácik a korlátlan hatalomhoz.
1942-ben Hess brit fogolyként a Maindiff Court-i katonai kórházba került, ahol egészen a háború végéig maradt. Nürnbergben életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de sokan már ekkor kritikával illették Hess perét, mondván, Hitler egykori helyettese inkább orvosi eset. Hess 1987-ben, Spandau börtönében, 93 éves korában halt meg. A hivatalos magyarázat szerint öngyilkos lett, de olyan teóriák is keringtek, hogy a szövetségesek ölték meg.
Forrás: Múlt-kor
