„Csak azért írtam alá, mert úgy gondoltam, hogy az idős gentleman kiváncsi az aláírásomra.” - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Kilencezer náci ment Dél-Amerikába a világháború után

Kilencezerre tehető azon náci háborús bűnösök száma, akik a második világháború után menekültek Dél-Amerikába.

kilenenaci

 Német ügyészek Brazíliában és Chilében jutottak hozzá olyan bizalmas iratokhoz, amelyekből először sikerült pontosan megállapítani a kontinensre menekült nácik számát. A dokumentumok szerint mintegy kilencezer háborús bűnös: horvátok, ukránok, oroszok és nyugat-európaiak szöktek a tengerentúlra, ők mindannyian valamilyen módon segítették a náci háborús gépezet működését.

A legtöbben – mintegy ötezer személy – Argentínába mentek, 1500 és 2000 közé teszik azok számát, akik Brazíliát választották, 500-1000 fő távozott Chilébe, a többiek pedig Paraguayba és Uruguayba. Korábban igen széles skálán mozgott azok köre, akikről úgy tartották, hogy Dél-Amerikában találtak menedéket országuk igazságszolgáltatása elől: a konzervatív becslés ötezerre, míg a merészebb 300 ezerre tette számukat.

A dokumentumokból az is kiderül, hogy Juan Peron argentin elnök 10 ezer útlevelet adott az egykori náci háborús bűnösöket védő szervezetnek, az ODESSA-nak. Az iratokba betekintést nyerő egyik német történész, Kurt Schrimm elmondta: a „fülest” egy történésznőtől kapta, aki fontos információkat árult el több háborús bűnösről is, köztük Adolf Eichmannról, Josef Mengeléről és a treblinkai haláltábor parancsnokáról, Franz Stanglról.

A történészek reményei szerint élő háborús bűnösre utaló nyomok is előkerülhetnek, de olyan nácikat is keresnek, akik a rövid dél-amerikai kitérő után visszatértek az anyaországba. „Minden egyes eltelt nap után egyre kisebb az esélyünk erre, de nem akarom azt mondani az embereknek, hogy nem próbáltuk meg” – így Schrimm.

Különös figyelem övezi az ún. patkányutakat, amelyek vatikáni dokumentumokkal biztosították a mintegy 800 háborús bűnös menekülési útvonalát a háború dúlta Európából. Dél-Amerika igazi paradicsom volt a nácik számára, mivel számos országban szélsőjobboldali rezsim volt hatalmon, az odaérkezőknek pedig nem kellett kellemetlen, a személyazonosságukat firtató kérdésekkel szembesülniük.

 

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább