A francia történelem egyik legszomorúbb és sötétebb fejezete volt, amikor iparosok és üzletemberek egész sora ajánlotta fel szolgálatát a náci megszállóknak a második világháború idején. A régi sebek most újra felszakadnak, a feltaláló-autógyáros Louis Renault unokái ugyanis jogi úton vennének elégtételt azért, hogy az állam szerintük jogtalanul foglalta le a cég vagyonait a nácikkal való együttműködés miatt.
Renault 1898-ban alapította meg testvéreivel együtt a világhírű autógyárat. Az alapító 1944-ben, két héttel Párizs felszabadulása után, de még a kollaboráció miatt indított vádemelés bírósági ítéletének megszületése előtt hunyt el börtöncellájában.
Charles De Gaulle és az átmeneti kormány 1945-ben hozott döntést a cég vagyonának elkobzásáról és a gyár államosításáról, mondván, Renault együttműködött a nácikkal, akiket különböző szolgáltatásokkal (például a rendelkezésükre bocsátott járművekkel) segített háborús erőfeszítéseikben.
Renault hét unokája most élni kíván a Nicolas Sarkozy köztársasági elnök által jegyzett törvény adta lehetőségekkel, ami kimondja, hogy a lépés nem állt összhangban a francia alkotmánnyal. Ügyvédjeik azt mondják, az autógyárat külön kezelték a többi cégtől, az államosításra pedig úgy került sor, hogy Renault meg se jelenhetett a bíróságon. Az örökösök most kárpótlást várnak az államtól.
A kommunisták, a hozzájuk köthető szakszervezetek és a történészek szerint a leszármazottak megpróbálják átírni a történelmet. A Kommunista Párt egyenesen azt olvassa a fejükre, hogy az örökösök „megkísérlik rehabilitálni Louis Renault-t”. A történészek között nincs vita abban a tekintetben, hogy Renault motorokat, autókat és technológiát adott át a náciknak, a kérdés csupán arra szorítkozik, hogy ezt önszántából tette-e, vagy esetleg arról van szó, hogy egyszerűen nem volt más választása.
Forrás: Múlt-kor
